Kövesse az akciós termékeket!
Nakúp ešte za 23,50€a dopravu máš zadarmo
Még nincs fiókja nálunk?
Biztosan találkozott már kozmetikai termékeknél különböző, a pH‑val összefüggő fogalmakkal. Akár olyan termékről volt szó, amelynek pH‑ja közel állt a bőrhöz, akár pH‑semlegesként volt bemutatva. De mit is jelent valójában a pH, és milyen eljárások vannak a termékek pH‑jának mérésére? Miért is fontos ez? Ezt tudhatja meg a következő cikkből.
Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a pH‑érték megmutatja, mennyire savanyú vagy lúgos egy termék. A savasság fogalmával biztosan találkozott már, az ecetsavval vagy citromsavval a főzés során gyakran dolgozunk, és savanyú ízük könnyen felismerhető. A lúgosság, más néven alkalinitás a savasság ellentéte. Lúgos anyagok,amelyekkel a mindennapokban találkozhatunk, például a szódabikarbóna vagy a közönséges szilárd szappan.
A savas és lúgos anyagok között helyezkednek el a semlegesek, vagyis azok, amelyeknek semleges a pH‑juk. Ilyen anyag például a desztillált víz (a közönséges csapvíz oldott ásványi anyagokat vagy klórt tartalmaz, amelyek befolyásolják a pH‑ját).
A pH‑t legkönnyebb úgy elképzelni, mint egy 0‑tól 14‑ig terjedő skálát. 0 és 7 között csökken a savasság (tehát a 0‑s pH‑jú anyagok rendkívül savasak és maró hatásúak, a 7‑es pH‑hoz közeli anyagok pedig csak enyhén savasak). A 7,0‑s pH semleges pH‑t jelent, 7 és 14 között pedig nő a lúgosság (a 14‑es pH‑jú anyagok rendkívül lúgosak és maró hatásúak).
Ahhoz, hogy leegyszerűsítve elképzeljük a pH‑t, elég tudni, hogy ez az érték a termék savasságáról vagy lúgosságáról tájékoztat. Azok számára azonban, akik szívesen tudnának többet, a pH valójában a H+ ionok (azok, amelyeket a savak oldatban lehasítanak) aktivitásának (illetve koncentrációjának) negatív tízes alapú logaritmusát fejezi ki. pH 1‑nél a koncentrációjuk 10-1 mol/l, pH 7‑nél 10-7 mol/l, ami azt mutatja, hogy csökken a savasság. Ezzel a házi kozmetikum‑készítés egyszerű szintjén nem kell foglalkoznia. Ha azonban nagyobb mennyiségben szeretne gyártani, vagy haladóbb szinten áll a kozmetikai termékek formulálásában, a pH részletesebb ismerete biztosan jól jön.
Mivel a pH összefügg az oldatban lévő H+ ionok mennyiségével, nem lehet megmérni azoknak a termékeknek a pH‑ját, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak vizet. Ilyenek például a kizárólag olaj alapú arcszérumok, balzsamok vagy testvajak.
Ha már tudjuk, mi a pH, bizonyára érdekli, mire jó ez az érték. A pH széles körben alkalmazható a kozmetikában, nemcsak a termékeken szereplő reklámszlogenek miatt, hanem elsősorban a biztonság szempontjából. Ha túl magas vagy túl alacsony pH‑jú terméket vinne fel a bőrére, marás következne be, ami a károsodott bőrfelület nagyságától függően súlyos sérülés. Ha még nem találkozott marásos sérüléssel, bizonyos mértékig égési sérüléshez hasonlítható – a bőr erősen kivörösödik és ég, súlyosabb marásnál hólyagok jelennek meg, és hegek is kialakulhatnak (természetesen ez nagymértékben függ a vegyi anyag fajtájától, a marás nem mindig csak így nyilvánul meg).
A bőr fiziológiás pH‑ja 4,5 – 5,5 között mozog. Ha tehát érzékeny a bőre, érdemes úgy megválasztani a készítményeit, hogy ebbe a tartományba essenek. Házi készítés esetén kerülni kellene az alacsonyabb pH‑jú termékeket, hogy feleslegesen ne károsítsa a bőrét. Vannak olyan termékek is, amelyek enyhén savasabbak, pH‑juk kb. 4, ezek azonban csak alkalmi alkalmazásra alkalmasak (például kémiai hámlasztók), és gyakran kizárólag kozmetikai szalonokban érhetők el, ahol szakemberek viszik fel őket. Ebből is következik, hogy a pH mérése házi kozmetikum‑készítéskor fontos szerepet játszik.
A túl lúgos termékek sem megfelelőek a bőrnek. A gyártás során ideális a termék pH‑ját 7,5‑ig, esetleg 9‑ig tartani, ha nátronlúggal készített szilárd vagy folyékony szappanokról van szó.
A termékek pH‑jának mérése egy másik hasznos oka a megfelelő tartósítószer megválasztása. Minden tartósítószernél megtalálja a gyártó adatait arról, milyen pH‑tartományban hatékony ez a tartósítószer. Ha az Ön terméke nem esik ebbe a tartományba, a tartósítószer nem fog működni, vagy hatékonysága csökken, ami jelentősen befolyásolja a termék stabilitását és eltarthatóságát. Mivel szinte minden természetes tartósítószer korlátozott hatékonysággal rendelkezik, amely az Ön terméke végső pH‑jához kötődik, ha stabil termékeket szeretne formulálni, győződjön meg róla, hogy ismeri ezt az értéket a tartósítószer esetében, és hogy a termék végső pH‑ja ennek megfelel. Példaként említhetjük a Cosgard tartósítószert, amely pH 2–7 tartományban hat, és 5,5‑ös pH alatt a leghatékonyabb. Ezért ez a tartósítószer savasabb termékekben megfelelő, mint különböző vitaminszérumok vagy AHA savakat tartalmazó készítmények. Másrészt az Euxyl PE 9010 egészen pH 12‑ig hatékony, ezért jó választás kezdő kozmetikum‑készítők számára, de szintetikus tartósítószerről van szó.
A pH‑érték egyes terméktulajdonságokat is befolyásol, például a színét, viszkozitását (egyszerűsítve: sűrűségét) vagy más fizikai és kémiai tulajdonságokat, amelyeknek a termék tárolása során nem szabadna változniuk. Ugyanakkor a pH hirtelen változásai a termékben jelzésül is szolgálhatnak arra, hogy jelentős mikrobiális szennyeződés következett be. Ezért az, hogy a termék pH‑ja tárolás közben nem ingadozik, a jó stabilitás és a gyártott készítmény biztonságának feltétele.
Egyes, kozmetikumokba adagolt aktív anyagok csak bizonyos pH‑értékeken hatékonyak. Például az aszkorbinsav (C‑vitamin) túlságosan lúgos készítményekben hatástalan lesz, mert semlegesítődik. Ugyanakkor a tiszta, koncentráltabb vizes C‑vitamin oldat viszonylag alacsony pH‑jú, ami a bőr számára nem megfelelő, ezért ilyenkor ismét célszerű a pH‑t enyhén megemelni bázis hozzáadásával a bőr fiziológiás pH‑értékére.
A retinol (az A‑vitamin egyik formája) pedig 5,5–6 közötti pH‑n a leghatékonyabb. Az alfa‑hidroxi savak (AHA savak), mint például a tejsav vagy a glikolsav, amelyeket gyakran alkalmaznak kémiai hámlasztásra, az organikus savak között is viszonylag erősek. 10%‑os oldataik túl savasak lennének, és túlságosan károsítanák a bőrt, ezért ezekkel a savakkal készült kozmetikumok előállításánál szükséges a pH mérése és adott esetben annak fiziológiás értékre történő beállítása (igaz, hogy ezzel a sav egy részét semlegesíti, ami gazdaságtalannak tűnhet; másrészt, ha csak kis mennyiségű savat szeretne hozzáadni, épp annyit, hogy 4,5‑ös pH‑t érjen el, ilyen mennyiséget a hagyományos mérlegeken nem tudna lemérni – túl kicsi lenne, mivel erős savakról van szó).
A termék pH‑jának mérésére több módszer létezik, a kevésbé pontosaktól egészen a legpontosabbakig. Néhányat bemutatunk közülük. Fontos azonban tudatosítani, hogy a pH mérése mindig homogén oldatban történik (vagyis jól elkevert, így mindenhol azonos összetételű, és nem úsznak benne anyagdarabkák). Ha tehát sűrűbb szérum vagy arckrém pH‑ját szeretné megmérni, 10%‑os oldatot kell készítenie belőlük desztillált vízben (például 5 g termék és 45 g víz vagy 10 g termék és 90 g víz). Ügyeljen arra, hogy az oldatot alaposan elkeverje, különben a pH‑mérés nem lesz pontos. A desztillált vízzel való hígításnak csak elhanyagolható hatása lesz a végső pH‑ra.
Ha fel szeretné gyorsítani a pH‑mérést, léteznek speciális pH‑mérők is, amelyeket nagyon sűrű oldatokban (vagyis krémekben, szérumokban) való használatra kalibráltak, anélkül hogy azokat hígítani kellene.
Ez a legegyszerűbb formája a pH mérésének. A lakmuszpapírok lakmusz sav‑bázis indikátorral vannak átitatva, amely az oldat pH‑jától függően változtatja a színét. Ezeket a papírokatszínskálával együtt árusítják, általában pH 1‑től 12‑ig, illetve 14‑ig.
Cseppentsen egy csepp termékoldatot a papírra (vagy a végét be is márthatja az oldatba, de ilyenkor előfordulhat, hogy a papír festékanyaga kissé megszínezi az oldatát), és azonnal olvassa le az értéket a szín alapján a skáláról, mivel a szín gyorsan változhat. Előfordulhat, hogy nem tud dönteni két szín között a skálán. Ilyen esetben igénybe vehet pontosabb indikátorpapírokat is, amelyek négy különböző párnácskát (papírdarabot) tartalmaznak indikátorral, és mindegyik adott pH‑nál másként színeződik el, így a mellékelt skálán könnyebben leolvashatja az értéket, mivel 4 ellenőrzési pontja is van.
A lakmuszpapírok tehát egyszerű és gyors lehetőséget jelentenek a termék pH‑jának tájékozódó ellenőrzésére. Nem nagyon pontos pH‑mérésről van azonban szó. Ugyanakkor fontos a papírokat nedvességtől, fénytől és hőtől védve tárolni.
A pH‑mérők olyan elektronikus készülékek, amelyek pontosságuktól függően lehetővé teszik a pH mérését két tizedes jegy pontossággal. Belsejükben H+ ionokra érzékeny, ion‑szelektív üvegelektródát tartalmaznak, amely érzékeli a pH‑t befolyásoló H+ ionokat.
A pH‑mérőkkel kapott eredmények pontosabbak, ugyanakkor kezelésük bonyolultabb, és drágábbak. A pH‑mérőket legalább havonta egyszer kalibrálni kell, ismert pH‑értékű kalibráló oldatokba merítve (ezek megvásárolhatók). Az elektródáknak tárolás közben pufferoldatba merítve kell lenniük, és minden használat után szükséges leöblíteni őket úgy, hogy a pH‑mérőt desztillált vizet tartalmazó edénybe merítjük. Az elektródák egyúttal érzékenyek a karcolásokra és a károsodásra, ezért soha ne érjen hozzájuk, és ne törölje meg őket.
Attól függően, milyen típusú pH‑mérőt választ, a pH‑mérést előzetes hígítás nélkül is elvégezheti a mintákban (mindig kövesse a gyártó utasításait). Ha a termékei pH‑ját szeretné módosítani, a pH‑mérők elengedhetetlenek a pontos munkához.
A szappan olyan speciális termék, amelynél pH‑mérésre van szükség, mivel a túl lúgos szappan könnyen irritálhatja vagy károsíthatja a bőrt. Folyékony szappanok esetében a pH‑mérés menete megegyezik a krémekéhezvagy más sűrűbb termékekéhez használt eljárással. Ha szilárd szappan pH‑ját méri, készítsen belőle 10%‑os oldatot (a fent leírt módon), vagy gyors pH‑méréshez, kisebb pontossággal használjon lakmusz‑, illetve fenolftaleinpapírt. Elég, ha a papírt a szappan nedves felületére nyomja, és leolvassa az értéket a színskáláról.
Ebben az esetben inkább egy ínyenceknek való módszerről beszélünk, mivel minél nagyobb a termékben a savasságát vagy lúgosságát befolyásoló összetevők száma, annál bonyolultabb a számítás. Egyszerűbb készítményeknél, például AHA savakat tartalmazó tonereknél vagy hasonló termékeknél azonban ez a módszer alkalmas lehet a pH tájékozódó meghatározására. A számítás segítségével előre, hozzávetőlegesen meg tudja állapítani, mennyi bázisra vagy savra lesz szüksége a pH értékének beállításához.
Ennek köszönhetően nem kell a pH‑t módosító oldatot az elejétől fogva cseppenként adagolnia, hanem egy nagyobb mennyiséget ad hozzá, amely valamivel alacsonyabb a kiszámítottnál, majd keverés mellett, folyamatos pH‑mérés közben cseppenként egészíti ki. Ezeknél a számításoknál leggyakrabban a Henderson–Hasselbalch egyenletből és a savak disszociációs állandóiból indulnak ki.
Ha sikeresen megmérte a terméke pH‑ját, de az adott termékhez képest túl magas vagy túl alacsony, vannak lehetőségek ennek megváltoztatására. Ez a termékek pH‑jának beállítását jelenti. A pH beállítását még azelőtt végzik, hogy a készítményhez olyan összetevőt adna, amely meghatározott pH‑jú közeget igényel, például tartósítószert.
Természetesen a pH beállításánál figyelembe kell venni a termék teljes összetételét is. A pH módosítása előtt győződjön meg arról, hogy nincsenek‑e a készítményben más összetevők, amelyek az új pH‑n esetleg nem lennének hatékonyak. Például ha savas közegbe való tartósítószert szeretne használni, de folyékony szappant tartalmazó arctisztító habot készít, amely azonban természeténél fogva lúgos, és így a termék teljes pH‑ját is növeli. Ebben az esetben meg kell változtatnia a tartósítószert, mivel a szappan mindig lúgos lesz (ha nem lúgos a pH‑ja, akkor már nem szappan).
Ilyen nyersanyag‑összeférhetetlenség esetén módosítani kell a receptúrát, és gyakran az adott nyersanyagot másikra kell cserélni.
Ha azt szeretné, hogy terméke savasabb legyen, a pH‑ját fogja csökkenteni. A pH érték csökkenését savas oldatokkal érheti el. Erre a célra leggyakrabban a citromsavat használják, amely olcsó,könnyen hozzáférhető és biztonságos. Esetleg a tejsavat, amely hígított állapotban szintén biztonságos, koncentráltan azonban marást okozhat. Előnye, hogy már eleve oldat formájában dolgozik vele, amelyet csak hígítani kell, nem kell, mint a kristályos citromsavat, desztillált vízben feloldani.
Bármelyik említett sav használatához először 10%‑os oldatot kell készítenie desztillált vízben. Ezt később cseppenként adagolhatja a termékéhez, alapos keverés mellett. Valóban nagyon kis mennyiségeket adjon hozzá, és alaposan keverje el a készítményt, mert néha néhány csepp sav is jelentős pH‑csökkenést okozhat.
Minden alkalommal vegyen ki egy kis mennyiségű terméket, és készítsen belőle 10%‑os oldatot a pH mérésére pH‑mérővel, ahogyan azt fentebb említettük. A lakmuszpapírok erre a célra alacsonyabb pontosságuk miatt nem igazán alkalmasak. Léteznek ugyan olyan indikátorpapírok, amelyek például csak 4–7 közötti pH‑tartományban működnek, ezért kisebb beosztású skálájuk van, de sokszor még ez sem lesz elég pontos.
A savasság csökkentésének ellentéte a lúgosság növelése, más szóval a termék pH‑jának lúgok segítségével történő emelése. Erre a célra leggyakrabban 10%‑os nátrium‑hidroxid oldatot használnak. Ez maró anyag, ezért az oldat elkészítésekor mindig viseljen védőszemüveget, kesztyűt, ideális esetben légzésvédőt is, vagy jól szellőző helyiségben dolgozzon (a gőzei szintén mérgezőek). Ne feledje, hogy MINDIG a LÚGOT kell a VÍZBE önteni, és NEM FORDÍTVA!! A nátrium‑hidroxiddal való biztonságos munkáról bővebben a termékleírásban olvashat.
A nátrium‑hidroxid szilárd anyag, granulátum formájában árulják. Vízben való oldásakor nagy mennyiségű hő szabadul fel, ezért az oldat készítéséhez mindig műanyag vagy rozsdamentes acél edényeket használjon. A keletkező hő üveg megrepedését okozhatja, és a nátrium‑hidroxid a legtöbb szokásos (nem rozsdamentes) konyhai fémanyagra is korrozív hatású. Kivételt képez a vegyi üveg (leggyakrabban boroszilikát üveg), amelyből a laboratóriumi főzőpoharakat és egyéb eszközöket készítik, ezeknek bírniuk kell a hőterhelést is (mindig ellenőrizze, hogy tanúsítottak‑e).
A nátrium‑hidroxid adagolását és az azt követő pH‑mérést ugyanúgy végezze, mint a savasítás esetében, egészen a kívánt pH eléréséig. A nátrium‑hidroxid alternatívája lehet a nátrium‑hidrogénkarbonát (szódabikarbóna).
Információforrás: https://skinchakra.eu/blog/archives/497-How-to-adjust-the-pH-of-your-cosmetic-products.html
E cikk segítségével a pH‑mérés már egyáltalán nem kell, hogy „tudomány” legyen. Válassza ki az Önnek leginkább megfelelő módszert, és fogjon hozzá. Csak egy pillanatig tart, és máris megvan az eredmény.
Hisszük, hogy ez a cikk segített jobban megérteni a pH és annak mérésének teljes témakörét. Örülni fogunk ennek.
Szép, alkotó napot kívánunk.
A következő elszappanosodásig, barátaink.
