Kövesse az akciós termékeket!
Nakúp ešte za 23,50€a dopravu máš zadarmo
Még nincs fiókja nálunk?
Napjainkban az illóolajok rendkívüli népszerűségnek örvendenek, felhasználásuk a hagyományos aromaterápián túl a belső alkalmazás területére is kiterjedt. Annak ellenére, hogy az interneten és a közösségi hálózatokon gyakran találkozunk az illóolajok belső használatára vonatkozó ajánlásokkal, a szakmai közösség tartózkodóan viszonyul ehhez a megközelítéshez. Ebben a cikkben elmagyarázzuk, miért ellenjavallt az illóolajok belső alkalmazása az otthoni aromaterápiában, és bemutatjuk az e területen rendelkezésre álló, tudományosan megalapozott érveket.
A Tisserand Institute egy nemzetközileg elismert szervezet, amelyet Robert Tisserand, az illóolaj-biztonság egyik legjelentősebb szakértője alapított. Robert Tisserand az első, angol nyelvű aromaterápiás szakkönyv szerzője (1977), valamint a „Essential Oil Safety” című kiadvány második kiadásának társszerzője; ez a mű arany standarddá vált az ágazat biztonsági irányelveinek meghatározásában.
A Tisserand Institute a legújabb tudományos kutatásoknak az illóolajok biztonságára és előnyeire fókuszáló, bizonyítékokon alapuló oktatássá való átültetésére szakosodott. A szervezet tudományos bizonyítékokon alapuló, objektív információkat szolgáltat, és ezzel hozzájárul az illóolajok használatának biztonságos standardjaihoz az egész szektorban. Ajánlásait az aromaterápiás nemzetközi szakmai közösség szakmai standardként fogadja el, és gyakran hivatkoznak rájuk szabályozó hatóságok és kozmetikai gyártók is.
Az illóolajok belső alkalmazásával szembeni egyik kulcsfontosságú érv azok rendkívüli koncentrációja. Az üvegcsében lévő illóolaj 50–100-szor koncentráltabb, mint az eredeti növényben. Ez a tény alapvető következményekkel jár a biztonságos felhasználás szempontjából.
Például: egy csepp borsmenta illóolaj nagyjából 26–28 csésze borsmentateának felel meg. Ilyen koncentráció irritálhatja az emésztőrendszer nyálkahártyáját, és hosszú távú alkalmazás esetén máj- vagy vesekárosodást okozhat.
1 liter borsmenta illóolaj előállításához körülbelül 200–250 kg friss levélre van szükség. Citromfű (Melissa officinalis) esetében ez akár 3–5 tonna növényi anyagot jelent. Ez magyarázza a citromfűolaj magas árát és a hatóanyagok rendkívüli koncentrációját.
Az illóolajok biológiai hozzáférhetősége belső alkalmazás esetén akár 95 %, inhaláció során körülbelül 50 %, míg bőrre történő felvitelkor mindössze kb. 5 %. Ez azt jelenti, hogy lenyeléskor szinte a teljes adag a véráramba kerül – ami nagy terhet ró a májra, és fokozza a toxicitás kockázatát.
Számos illóolaj tartalmaz olyan anyagokat, amelyek belső használat esetén potenciálisan toxikusak. A legkockázatosabbak közé tartoznak:
Oregánó (Origanum vulgare):
Kakukkfű (Thymus vulgaris):
Fahéjkéreg (Cinnamomum verum):
Eukaliptusz (Eucalyptus globulus):
Wintergreen (Gaultheria procumbens):
Tea Tree (Melaleuca alternifolia):
A gyógyszerkészítményekkel ellentétben a belső használatra szánt illóolajok nem esnek szigorú szabályozás alá. Nincsenek rögzített, standardizált adagolási előírások, ami olyan helyzetekhez vezet, amikor a fogyasztók nem rendelkeznek elegendő információval a biztonságos mennyiségekről.
Az élelmiszeriparban az illóolajok egyes összetevőit aromaként használják (GRAS – Generally Recognized As Safe), de ezek nagymértékben tisztított anyagok, és csak mikromennyiségekben kerülnek felhasználásra. Ez alapvetően különbözik a kozmetikai vagy aromaterápiás célra árusított, általános illóolajok használatától. A kozmetikai illóolajok „fogyasztásra alkalmasként” való feltüntetése ellentétes lehet a jogszabályokkal.
Az illóolajok belső használata a lehetséges előnyökhöz képest aránytalanul magas kockázatot jelent. A hatóanyagok rendkívüli koncentrációja, az elégtelen szabályozás és a súlyos mellékhatások lehetősége a laikus felhasználók számára veszélyessé teszik ezt a gyakorlatot.
Az illóolajok belső használatának kizárólag megfelelő aromaterápiás és illóolaj-interakciós ismeretekkel rendelkező, képzett egészségügyi szakemberek felügyelete mellett szabad történnie. Az Európai Unióban az illóolajokat csak akkor sorolják az étrend-kiegészítők közé, ha szigorú minőségi és biztonsági kritériumoknak felelnek meg. A piacon elérhető illóolajok túlnyomó többsége azonban nem belső használatra készült, és ezek ilyen célú értékesítése ütközhet a jogszabályokkal.
Annak ellenére, hogy kínálatunkban számos illóolaj étrend-kiegészítőként van besorolva, belső használatukat nem ajánljuk, és kizárólag aromaterápiás és kozmetikai készítmények gyártási céljára értékesítjük őket.
