INCI, CAS ÉS EK SZÁM: Hogyan igazodjunk el a kozmetikai összetevők között

Egy kozmetikai alapanyagnak akár hét különböző elnevezése és azonosítója is lehet egyszerre. A beszállító kereskedelmi neve, a szokásos szlovák megnevezés, az angol név, a növény botanikai neve, az INCI név, a CAS‑szám és az EC‑szám. Első pillantásra ez bonyolultnak tűnik – a gyakorlatban azonban mindegyik adatnak megvan a maga pontos funkciója. Nézzük meg, mit jelent az INCI, a CAS, az EC és az EINECS, hol lehet őket megtalálni, és mikor melyikre érdemes támaszkodni.

Kozmetikai alapanyagokkal dolgozva nagyon gyorsan találkozni fog azzal, hogy egy anyagnak több neve és azonosítója is lehet. Az egyik segít a vevőnek megérteni a terméket, a másik a kozmetikum jelölésére szolgál, egy harmadik pedig az anyag pontos azonosítását segíti a műszaki, tudományos vagy jogi dokumentációban.

Ha kozmetikumot gyárt, nem elég csak az alapanyag kereskedelmi nevét ismerni. A helyes címkézéshez, dokumentációhoz és biztonsági értékeléshez fontos tudni, mit jelent az INCI-, CAS-, EC- és EINECS‑szám, hol lehet ezeket megtalálni, és mikor melyik adatra kell hagyatkozni.

Mit jelentenek a kozmetikai összetevők nevei és azonosítói

Egy kozmetikai alapanyag többféleképpen is leírható attól függően, ki dolgozik vele. A vásárlónak közérthető névre van szüksége. A gyártónak a címkére helyes név kell. A beszállító a kereskedelmi névvel dolgozik. A munkavédelmi szakembernek vagy a biztonsági értékelőnek pontos kémiai azonosításra van szüksége. Ezért fordulhat elő, hogy egy alapanyagnál egyszerre több adattal is találkozunk.

Ezek közül egyik adat sem „jobb” minden helyzetben. Mindegyik más funkciót lát el. Éppen a köztük lévő különbségek megértése segít megelőzni a hibákat a címkéken, a receptúrákban és a dokumentációban.

Mi az az INCI név

Az INCI az International Nomenclature of Cosmetic Ingredients rövidítése, vagyis a kozmetikai összetevők nemzetközi nómenklatúrája. Ez a kozmetikai termékekben használt összetevők elnevezésére szolgáló szabványosított rendszer.

A gyakorlatban az INCI név az a név, amely a kozmetikai termék címkéjén az összetevők listájában szerepel. Az Európai Unióban a kozmetikai összetevőket az összetevőlistában az INCI nómenklatúra szerint kell feltüntetni. A kozmetikai összetevők ellenőrzésére szolgáló hivatalos európai forrás az Európai Bizottság CosIng adatbázisa.

Az INCI név tehát nem az alapanyag marketingneve. Olyan elnevezés, amelyet a kozmetikai összetevők jelölésére használnak, hogy nemzetközi környezetben is egyértelmű legyen.

Miért fontos az INCI

Az INCI segít a fogyasztónak, a gyártónak és a szakértőknek gyorsan azonosítani, mi található a termékben. Különösen fontos az allergének, tartósítószerek, színezékek, UV‑szűrők, növényi kivonatok és aktív anyagok esetében.

Gyártói szempontból az INCI alapvető a kozmetikai termék helyes jelöléséhez. Ha otthon csak saját magának készít krémet, az INCI listát tartalmazó címkének gyakorlati szempontból nincs akkora jelentősége. Ha azonban a kozmetikai terméket forgalomba hozza, az összetevők helyes megjelölése az alapvető kötelezettségek egyike.

Mit nem mond meg az INCI

Az INCI név nem árul el mindent. Általában nem szól az alapanyag minőségéről, származási országáról, gyártási módjáról, az aktív anyagok koncentrációjáról, és arról sem, hogy az alapanyag finomított, finomítatlan, fermentált vagy tartósított-e.

Például két termék is viselheti ugyanazt a Butyrospermum Parkii Butter INCI nevet, de különbözhetnek illatban, színben, feldolgozási módban, az elszappanosíthatatlan anyagok tartalmában vagy szenzoros profilban. Az INCI név tehát az összetevő típusát azonosítja, nem pedig az adott tétel teljes minőségét.

Mi az a CAS‑szám

A CAS‑szám, pontosabban a CAS Registry Number, egy kémiai anyag egyedi azonosítója, amelyet a Chemical Abstracts Service rendszere rendel hozzá. Nemzetközileg használják, és segít a nyelvtől, szinonimáktól vagy kereskedelmi nevektől függetlenül pontosan azonosítani az anyagot. A CAS‑szám tipikus formátuma Xxxxxx-xx-x.

A CAS‑szám rendkívül hasznos a műszaki dokumentációban, a biztonsági adatlapokon, az analitikai dokumentumokban, a jogszabályi adatbázisokban és a beszállítókkal folytatott kommunikációban.

Miért nem elég csak az anyag nevét ismerni

Egy anyagnak több neve is lehet. A glicerin például szerepelhet a dokumentációban glycerin, glycerol vagy 1,2,3-propanetriol néven, az INCI szerint pedig Glycerin-ként. A CAS‑szám segít megerősíteni, hogy ugyanarról az anyagról van szó.

Egyes anyagoknál ez még fontosabb. A hasonló hangzású nevek eltérő kémiai formákat, sókat, hidrátokat, izomereket vagy keverékeket is jelölhetnek. Ezért a műszaki dokumentumok ellenőrzésekor nem érdemes csak a névre hagyatkozni.

Mit nem jelent a CAS‑szám

A CAS‑szám nem jelenti automatikusan azt, hogy az anyag engedélyezett a kozmetikában. Azt sem jelenti, hogy bármilyen koncentrációban biztonságos, vagy hogy minden alkalmazásra alkalmas.

Miért nincs egyes alapanyagoknak CAS‑száma

Nem minden kozmetikai alapanyagnak van egyértelmű CAS‑száma. Ez különösen a kezdőket lepheti meg, mert a CAS‑számot gyakran olyasvalaminek tekintjük, amivel minden anyagnak rendelkeznie kellene. A gyakorlatban ez nincs így.

A CAS‑számot konkrét kémiai anyaghoz vagy pontosan definiált entitáshoz rendelik. Egyszerű anyagoknál, mint a glicerin, a citromsav vagy a nátrium-hidroxid, az azonosítás viszonylag egyértelmű. Ezért ezeknek világos CAS‑számuk van.

Természetes alapanyagok, keverékek és komplex anyagok esetében a helyzet bonyolultabb. Egy növényi kivonat, hidrolátum, illatolaj, emulgeátor-blend vagy aktív komplex nem feltétlenül egyetlen tiszta kémiai anyag. Lehet tucatnyi vagy akár több száz természetesen előforduló vegyület keveréke, illetve több technológiai komponens együttese. Ezért előfordulhat, hogy az alapanyagnak mint egésznek nincs egyetlen CAS‑száma.

• A keverék egyes összetevőinek lehet saját CAS‑számuk.
• Előfordulhat, hogy a beszállító csak a fő összetevő CAS‑számát adja meg.
• A beszállító több CAS‑számot is megadhat, mert a termék keverék.
• Egy növényi alapanyagnak lehet CAS‑száma a botanikai forrás alapján, de a konkrét kivonat eltérhet a felhasznált növényrész, a feldolgozási mód és az extrakciós közeg szerint.

Ha tehát egy keveréknél nem talál egyetlen CAS‑számot, az nem feltétlenül jelent hibát. Azt jelenti, hogy az alapanyag nem feltétlenül egyszerű, egykomponensű anyag. Ilyenkor még fontosabb a műszaki adatlappal, a specifikációval és a teljes INCI összetétellel dolgozni.

Miért lehet egy anyagnak több CAS‑száma

Az ellenkező helyzet is lehetséges. Egy anyag vagy alapanyag a dokumentációban több CAS‑számhoz is kapcsolódhat. Ennek több oka is lehet.

Előfordul, hogy nem egy tiszta anyagról, hanem keverékről van szó. A keverék minden összetevőjének lehet saját CAS‑száma.

Előfordul, hogy ugyanannak az anyagnak különböző formái léteznek, például vízmentes forma, hidrát, só, észter vagy izomer. Ezek a formák eltérő CAS‑számot kaphatnak, noha a kereskedelmi vagy közhasználatú név nagyon hasonlóan hangozhat. Egyes anyagoknál például megkülönböztetik a vízmentes és a hidratált formát.

Természetes anyagoknál előfordul, hogy a forrás, a nyerési mód vagy a kivonat típusa szerint tesznek különbséget. Ez különösen a növényi kivonatok, illóolajok, olajos macerátumok vagy természetes komplexek esetében fontos.

Olykor a dokumentációban a fő anyag CAS‑számát, valamint más összetevők, hordozók vagy tartósítószerek CAS‑számait is feltüntetik. Ezért nem szabad automatikusan feltételezni, hogy a több CAS‑szám hibát jelent. Inkább jelzés, hogy át kell nézni az egész összetételt, és megérteni, mit ír le pontosan a beszállító.

Mi az az EC‑szám

Az EC‑szám egy kémiai anyag európai azonosítója. Az európai vegyianyag‑jogszabályok kontextusában használják, különösen az anyagok azonosítására olyan rendszerekben, mint a REACH és a CLP. Az EC‑szám formátuma Xxx-xxx-x.

Az EC‑szám elsősorban a biztonsági adatlapokon, a műszaki adatlapokon, a szabályozási adatbázisokban, a CLP szerinti besorolásban és a kémiai anyagokra vonatkozó dokumentációban található meg. A kozmetikai gyakorlatban az EC‑szám különösen akkor fontos, amikor ellenőrizni kell, hogy a beszállító dokumentációja valóban a megfelelő anyaghoz tartozik-e.

Mi a különbség az EC- és az EINECS‑szám között

A műszaki dokumentációban a CAS‑szám mellett gyakran találkozik az EC‑szám vagy EINECS‑szám megjelöléssel is. Ezek a fogalmak szorosan összefüggenek, de nem teljesen ugyanazt jelentik.

Az összefüggés az, hogy az EINECS‑szám az EC‑szám egyik típusa. Azonban nem minden EC‑szám EINECS‑szám. Az EC‑szám származhat más európai listákból is, például az ELINCS vagy az NLP jegyzékből.

Egy átlagos kozmetikai gyártónak nem szükséges az összes történelmi jegyzéket fejből tudnia. Gyakorlatilag azt fontos tudni, hogy az EC‑szám az anyag európai azonosítója, az EINECS‑szám pedig az EC‑szám egy konkrét típusa a meglévő anyagok régebbi európai jegyzékében szereplő anyagokra. A dokumentációban mindkét kifejezéssel találkozhat, és a gyakorlatban gyakran nagyon hasonló módon használják őket.

Ha egy anyagnak van EC‑száma, ez segíti az anyag szabályozási azonosítását európai kontextusban. Továbbra is igaz azonban, hogy önmagában az EC‑szám nem mondja meg, hogy az anyag alkalmas-e kozmetikumba, milyen koncentrációban használható, vagy vonatkoznak-e rá korlátozások.

Mi a különbség az INCI, a CAS- és az EC‑szám között

Ezeket az adatokat a legegyszerűbb három különböző azonosítási rétegként elképzelni. Az INCI megnevezi a kozmetikai összetevőt, a CAS nemzetközi szinten pontosan azonosítja az anyagot, az EC pedig az európai szabályozási kontextusban azonosítja.

A kozmetikai termék címkéjéhez az INCI név a legfontosabb. Az anyag műszaki azonosságának ellenőrzéséhez a CAS- és az EC‑szám a fontos. Az alapanyag biztonságos és helyes használatához az összes adatot összefüggéseiben kell értelmezni.

Gyakorlati példák a kozmetikából

Az elmélet csak konkrét alapanyagokon nyer értelmet. Nézzünk négy tipikus példát – az egyszerű anyagtól az illatkeverékig.

Miért változhat az INCI ugyanannál a növénynél is

Növényi alapanyagoknál nem elég csak a növény nevét ismerni. Az INCI név attól is függ, hogy a növény mely részét használták fel, milyen típusú alapanyag keletkezett, és hogyan dolgozták fel.

Ugyanabból a növényből készülhet virágvíz, magolaj, virágkivonat, virágolaj, szárított növényi por vagy hidrolizált kivonat. Ezek mindegyikének lehet saját INCI neve, más kozmetikai funkciója, más összetétele és más alkalmassága a receptúrában.

Ezért nem helyes az INCI‑t csak a növény közhasználatú neve alapján megtippelni. Ha egy recept például körömvirágot említ, tudni kell, hogy körömvirág-kivonatról, körömvirág-hidrolátumról, körömvirág-olajról, macerátumról vagy más alapanyagformáról van-e szó. A gyakorlatban ezt jól mutatja a körömvirág, azaz a Calendula officinalis példája.

Ez a példa három fontos dolgot mutat meg.

Először is: azonos növény nem jelent azonos INCI‑t. A körömvirág-hidrolátum, a körömvirág-kivonat és a körömvirág-olaj sem címkézési, sem formulázási szempontból nem ugyanaz.

Másodszor: az azonos vagy hasonló CAS‑szám nem feltétlenül jelenti azt, hogy az alapanyagok felcserélhetők. A CAS- és EC‑számok segítenek az anyag vagy a növényi forrás azonosításában, de nem írják le az adott alapanyag teljes gyakorlati viselkedését a receptúrában.

Harmadszor: természetes alapanyagoknál az azonosítók bonyolultabbak lehetnek, mint az egyszerű kémiai anyagoknál. A növényi kivonatok, hidrolátumok és olajok természetüknél fogva komplex anyagok, ezért előfordulhat, hogy néha azonos azonosítójuk van, máskor több azonosítójuk, vagy valamelyik adat hiányzik.

Éppen ezért növényi alapanyagoknál mindig fontos elolvasni a konkrét termék dokumentációját. Figyelje különösen az INCI nevet, a botanikai nevet, a felhasznált növényrészt, az alapanyag típusát, a hordozót, a tartósítást, a feldolgozás módját és az ajánlott felhasználást.

Miért döntő az extraktumoknál az extrakciós közeg is

Extraktumoknál nem elég csak a növény nevét figyelni. Nagyon fontos az is, milyen közegben extrahálták a növényt. A különböző extrakciós közegek más-más anyagcsoportokat képesek kivonni a növényből, ezért a kapott extraktumok összetétele, hatása, szenzorikája és receptúrabeli felhasználása is eltérő lehet.

• Vizes extraktum

  Elsősorban vízoldékony komponenseket hoz be, és általában a vizes fázishoz tartozik.

• Glicerines extraktum

  Vízoldékony és részben poláris összetevőket hoz be, miközben a glicerin humektánsként működik. Befolyásolhatja azonban a ragacsosságot és a bőrérzetet.

• Alkoholos extraktum

  Más anyagspektrumot extrahál, mint a víz vagy a glicerin. Intenzívebb karaktere lehet, de az alkohol a szenzorikát és az érzékeny bőrre való alkalmasságot is befolyásolhatja.

• Olajos macerátum

  Elsősorban lipofil, azaz olajban oldódó komponenseket hoz be. A receptúra olajos összetevőjeként viselkedik.

• CO₂ extraktum

  Nagyon koncentrált lehet, és összetétele jelentősen eltérhet a vizes, glicerines vagy olajos extraktumoktól.

Ezért két, ugyanabból a növényből készült extraktum nem feltétlenül felcserélhető. Egy vizes növényi kivonat, egy olajos macerátum és egy CO₂ extraktum azonos botanikai eredetű lehet, a kozmetikai receptúrában mégis eltérően fognak viselkedni. Erről a témáról többet a macerátumok és extraktumok kategóriában talál.

Az INCI automatikus átvétele az internetről

Az internetes adatbázisok nagyon hasznosak lehetnek, de nem helyettesíthetik a konkrét alapanyag dokumentációját. Keverékeknél, extraktumoknál, tartósított hidrolátumoknál, emulgeátoroknál vagy funkcionális blend alapanyagoknál az INCI összetétel az adott beszállítóra jellemző lehet.

Jó tájékozódási forrás a CosIng adatbázis, vagyis a kozmetikai összetevők európai adatbázisa. Segít ellenőrizni, hogy az adott INCI név használatos-e a kozmetikai nómenklatúrában, mi a funkciója a kozmetikában, és kapcsolódnak-e hozzá bizonyos szabályozási információk.

A CosIng azonban nem helyettesíti a konkrét alapanyag műszaki adatlapját. Nem mindig árulja el, hogy pontosan hogyan épül fel egy konkrét beszállító konkrét extraktuma, hogy a hidrolátum tartósított-e, milyen hordozóban szállítják az aktív anyagot, vagy milyen segédanyagokat tartalmaz a kereskedelmi termék.

Ha az internetes adatok és a beszállítói dokumentáció nem egyeznek, gyanakodni kell. Kozmetikum gyártásakor nem egy véletlenül talált internetes névre támaszkodunk, hanem a konkrét tételhez vagy konkrét kereskedelmi termékhez tartozó ellenőrzött dokumentációra.

Ha ugyanannál az alapanyagnál beszállítót vált, a dokumentációt mindig újra ellenőrizni kell. Az azonos kereskedelmi vagy közhasználatú név még nem jelenti azt, hogy teljesen ugyanarról a termékről van szó. A különbség lehet a hordozóban, a tartósításban, az aktív anyag koncentrációjában, az eredetben, a feldolgozás módjában, a finomításban, a standardizálásban vagy a segédösszetevőkben.

Ez különösen igaz a növényi extraktumokra, hidrolátumokra, emulgeátor-keverékekre, tartósítórendszerekre, aktív komplexekre és illatolajokra. Két alapanyagnak lehet hasonló neve és hasonló felhasználása, de az INCI összetételük, adagolásuk, szenzorikájuk, stabilitásuk vagy szabályozási korlátozásaik eltérhetnek.

Beszállítóváltásnál ezért nem elég átírni az alapanyag nevét a receptúrában. Ellenőrizni kell az új műszaki adatlapot, a specifikációt, a biztonsági adatlapot, az INCI összetételt, és az alapanyag típusától függően további dokumentumokat is, például az IFRA tanúsítványt vagy az allergénlistát. Csak ezután lehet megítélni, hogy az alapanyag használható-e teljes értékű helyettesítőként a meglévő receptúrában.

A leggyakoribb hibák az összetevők azonosításánál

A jelölési problémák többsége néhány visszatérő tévedésből ered. Íme a hat leggyakoribb.

1. A kereskedelmi név összetévesztése az INCI‑vel

A kereskedelmi név a beszállító termékének a neve. Lehet szép, marketinges és könnyen megjegyezhető, de általában nem tartozik a címke összetevőlistájába. Ha az alapanyag neve például Silky Touch Emollient, az nem jelenti azt, hogy ezt a nevet használhatja INCI‑ként. Ki kell derítenie a tényleges INCI összetételét.

2. A magyar név használata az INCI helyett

A kozmetikai termék címkéjén az összetevők listájában nem „mandulaolaj”, „sheavaj” vagy „E‑vitamin” szerepel, hanem a megfelelő INCI nevek. A magyar nevet használhatja a marketingszövegben, a termékleírásban vagy a címke elülső részén, de az összetevők listáját a kozmetikai összetevőkre vonatkozó szabályok szerint kell elkészíteni.

3. Az INCI automatikus átvétele a dokumentáció ellenőrzése nélkül

Az internetes adatbázisok jó segítők, de nem helyettesíthetik a konkrét alapanyag dokumentációját. Ez különösen igaz a keverékekre, extraktumokra, tartósított hidrolátumokra, emulgeátorokra, aktív komplexekre és illatolajokra. Konkrét alapanyagnál mindig a beszállító dokumentációja a mérvadó.

4. A tartósítószerek és hordozók figyelmen kívül hagyása

Egyes alapanyagok nem tiszta, egykomponensű anyagok. Tartalmazhatnak vizet, glicerint, tartósítószereket, stabilizátorokat, antioxidánsokat vagy oldószereket. Tipikus példa a hidrolátum, amely lehet tartósítatlan vagy tartósított. Ha tartósított, a tartósítószer a szállított alapanyag része, és a késztermék INCI listájának összeállításakor figyelembe kell venni.

5. Az a feltételezés, hogy az azonos név mindig azonos anyagot jelent

Egyes anyagoknak különböző formái létezhetnek. A különbség lehet a hidratáltságban, a sóban, az izomériában, az eredetben vagy a tisztaságban. Éppen ezért fontosak a CAS- és EC‑számok a műszaki azonosításnál. Haladóbb receptúramunkánál érdemes nemcsak a nevet ellenőrizni, hanem a CAS‑számot, az EC‑számot, a specifikációt és az alapanyag összetételét is.

6. Hasonló növényi alapanyagok összetévesztése

Az ugyanabból a növényből készült növényi kivonat, hidrolátum, olajos macerátum és illóolaj nem azonos alapanyagok. Eltérő lehet az INCI nevük, más az összetételük, más az oldhatóságuk és más a felhasználásuk a receptúrában.

Hogyan ellenőrizze a kozmetikai összetevőt a gyakorlatban

Az alapanyaggal való munka során érdemes szisztematikusan haladni. Nem kell vegyésznek lennie, de tudnia kell, hol keresse az alapadatokat, és hogyan vesse össze őket egymással.

1. lépés: Kezdje a beszállító dokumentációjával

Minden alapanyagnál kérje el vagy ellenőrizze az elérhető dokumentációt. Leggyakrabban a műszaki adatlapról, a termékspecifikációról, a biztonsági adatlapról, az INCI összetételről, a releváns tanúsítványokról, illatolajoknál az IFRA dokumentumról, aromás kompozícióknál pedig az allergénlistáról van szó. Egyszerű alapanyagoknál a dokumentáció lehet tömör. Komplex keverékeknél, aktív anyagoknál, tartósítórendszereknél és parfümkompozícióknál azonban a dokumentáció alapvető fontosságú.

2. lépés: Ellenőrizze az INCI nevet

Az INCI nevet a címke és az összetevőlista elkészítésekor használja. Ha az alapanyag több összetevőt tartalmaz, nem elég csak a fő anyag nevét feltüntetni. Ismernie kell a szállított alapanyag teljes INCI összetételét. Például az aktív anyagot hordozóban szállíthatják, a növényi kivonat glicerint és vizet tartalmazhat, a tartósított hidrolátum tartósítószert tartalmazhat, az emulgeátor pedig több összetevő keveréke lehet.

3. lépés: Vesse össze a CAS- és EC‑számokat

A CAS- és EC‑számok segítenek ellenőrizni, hogy a műszaki adatlap, a biztonsági adatlap és a specifikáció ugyanarról az anyagról szól-e. Ha az anyag neve az egyes dokumentumokban kissé eltér, a CAS‑szám segíthet megerősíteni az azonosságot. Ha a CAS‑számok nem egyeznek, gyanakodni kell, és ellenőrizni, hogy nem az anyag más formájáról, más keverékről vagy dokumentációs hibáról van-e szó.

4. lépés: Ellenőrizze a szabályozási kontextust

Nem minden anyag, amelynek van CAS‑száma, alkalmas automatikusan kozmetikumba. Kozmetikai termékeknél figyelni kell arra, hogy az összetevő alkalmas-e az adott célra, nincsenek-e felhasználási korlátozásai, a szabályozott összetevők közé tartozik-e, és hogy a koncentrációja megfelel-e a biztonsági követelményeknek. Tartósítószereknél, színezékeknél, UV‑szűrőknél és egyes aktív anyagoknál a korlátozások különösen fontosak.

5. lépés: Ne feledkezzen meg a késztermékről

Az alapanyag azonosítása csak az első lépés. A kész kozmetikai terméknél a teljes összetevőlistát helyesen kell összeállítani a receptúra, a koncentrációk és a jelölési szabályok szerint. Az összetevőket az INCI listában általában a termékhez való hozzáadásuk időpontjában fennálló tömegük szerinti csökkenő sorrendben tüntetik fel. Az 1% alatti koncentrációjú összetevők tetszőleges sorrendben felsorolhatók az 1% felettiek után. A színezékek külön szabályok szerint tüntethetők fel.

Tippek középhaladó és haladó gyártóknak

Figyelje a különbséget anyag és keverék között

Egyes alapanyagok egykomponensű anyagok, mások keverékek. Ez nagyon fontos a dokumentáció olvasásakor. Az egykomponensű anyagnak lehet egyértelmű CAS- és EC‑száma. A keverék azonban több anyagot tartalmazhat, és mindegyiknek lehet saját azonosítója. Ezért keverékeknél gyakran nem elég egyetlen CAS‑számot keresni az egész termékhez. Tipikus keverékek a kozmetikában az emulgeátorok, a tartósítórendszerek, a parfümkompozíciók, az aktív komplexek, a hordozóban lévő növényi kivonatok és a funkcionális blendek.

Vigyázat a botanikai nevekkel

Növényi olajoknál, vajaknál, extraktumoknál és hidrolátumoknál a botanikai név nagyon fontos. Hasonló közhasználatú nevek különböző növényeket vagy különböző növényrészeket jelölhetnek. Növényi alapanyagoknál figyelje a növény latin nevét, a felhasznált növényrészt, a feldolgozás módját, az extrakciós közeget, a finomított vagy finomítatlan jelleget, a tartósítást és – ha releváns – a származási országot.

Extraktumoknál figyelje a hordozót is

Az extraktumokat gyakran vízben, glicerinben, propándiolban, olajban, alkoholban vagy más oldószerben szállítják. Ez nemcsak az INCI listát befolyásolja, hanem a receptúrával való kompatibilitást is. A vizes extraktum másként fog viselkedni, mint az olajos macerátum. A glicerines extraktum befolyásolhatja a termék ragacsosságát. Az alkoholos extraktum hatással lehet a szenzorikára és az érzékeny bőrre való alkalmasságra is.

Illatoknál figyelje az IFRA dokumentumot

Illatolajoknál nem elég az illat kereskedelmi nevét ismerni. Fontos az IFRA dokumentum, amely a termékkategória szerint meghatározza az illat ajánlott vagy maximális felhasználását. Más határértékek vonatkozhatnak a leöblítendő termékre, a nem leöblítendő termékre, az ajakbalzsamra, a testápoló krémre, a parfümre, a gyertyára vagy a háztartási termékre. Ezért illatoknál mindig a konkrét felhasználási kategóriával dolgozunk.

Ellenőrizze az allergéneket a késztermékben, és ne felejtse el összeadni őket

Illatoknál, illóolajoknál és aromás összetevőknél az allergéneket a késztermékben kell figyelni. Nem elég csak azt megnézni, hogy az allergén megtalálható-e egy adott alapanyagban. A teljes receptúrában lévő összkoncentrációja a fontos. Ha több olyan keveréket használ, amely ugyanazt az allergént tartalmazza, annak mennyisége a késztermékben összeadódik. Ez különösen több illatolaj, illóolaj, természetes aromatartalmú növényi kivonat vagy parfümkompozíció kombinációjára vonatkozik.

Ez azt jelenti, hogy ugyanaz az allergén egy-egy alapanyagban a határérték alatt lehet, de a receptúra összes forrását beszámítva átlépheti azt a határt, amely felett fel kell tüntetni az összetevők listájában. Haladóbb formulázásnál ezért érdemes az allergénekről a teljes receptúra szerint áttekintést vezetni, nem csak az egyes illatösszetevők szerint.

Kozmetikai felhasználásra szánt alapanyagokat használjon

Kozmetikum gyártásakor nem szabad műszaki vagy nem egyértelműen specifikált alternatívákat használni csak azért, mert hasonló a nevük vagy azonos a fő anyaguk. Kozmetikai felhasználásra alkalmas alapanyagokat kell használni, megfelelő dokumentációval és egyértelmű specifikációval. Ennek oka nemcsak a jogszabály, hanem a késztermék biztonsága és minősége is. A műszaki alapanyagnak eltérő lehet a tisztasága, mások lehetnek a szennyezőanyag-határértékei, más a mikrobiológiai minősége, mások a stabilizáló anyagai, vagy hiányos lehet a kozmetikai felhasználáshoz szükséges dokumentációja.

Kozmetikai alapanyagoknál nemcsak az anyag nevét fontos figyelni, hanem a minőségét, a felhasználási célját, a tisztaságát, a specifikációját, a biztonsági dokumentációját, a mikrobiológiai paramétereit és a bőrrel való érintkezésre való alkalmasságát is. Ezért nem elég, hogy az anyag „kémiailag ugyanúgy néz ki”. Kozmetikum gyártásánál az a döntő, hogy az anyag kozmetikai felhasználásra alkalmas legyen, és rendelkezésre álljon a helyes receptúrához, jelöléshez és biztonsági értékeléshez szükséges dokumentáció.

Gyakorlati segédlet: Melyik adatra van szükségem?

Gyors eligazodás aszerint, hogy éppen min dolgozik.

Gyakori kérdések

Gyakorlati kérdések, amelyek a kozmetikai összetevők jelölésénél és azonosításánál a leggyakrabban ismétlődnek.

Összefoglalás

Az INCI, a CAS, az EC és az EINECS nem felesleges technikai részletek. Olyan eszközök, amelyek segítenek helyesen megnevezni, azonosítani és biztonságosan használni a kozmetikai összetevőket. Az INCI névre elsősorban a kozmetikai termékek jelölésénél van szüksége. A CAS‑szám a kémiai anyag pontos azonosítását segíti nemzetközi kontextusban. Az EC‑számot főként az európai szabályozási dokumentációban használják. Az EINECS‑szám az EC‑szám egyik típusa, és a meglévő, kereskedelmi forgalomban lévő anyagok régebbi európai jegyzékéhez kapcsolódik.

Kezdőként a legfontosabb megérteni, hogy az alapanyag kereskedelmi neve nem automatikusan az INCI név. A haladóbb munkához fontos megtanulni olvasni a műszaki adatlapokat, a biztonsági adatlapokat, az IFRA dokumentumokat, az allergénlistákat és a specifikációkat.

Növényi alapanyagoknál nem elég csak a növény nevét ismerni. Az INCI változhat a felhasznált növényrész, az alapanyag típusa és a feldolgozás módja szerint. Keverékeknél és komplex alapanyagoknál előfordulhat, hogy a terméknek nincs egyetlen CAS‑száma, vagy több CAS‑száma van.

Ha egy alapanyagnál bizonytalan, ne csak egy internetről származó névre támaszkodjon. Ellenőrizze a konkrét alapanyag beszállítói dokumentációját, és kiegészítő forrásként használja a CosIng adatbázist. Éppen a helyes INCI, a műszaki dokumentáció és a konkrét alapanyag megértésének kombinációja az alapja a helyes receptúrának, a címkének és a kozmetikai termék biztonsági értékelésének.

A Handymade.sk alapanyagaihoz rendelkezésére áll a helyes felhasználásukhoz szükséges dokumentáció, beleértve a műszaki adatlapokat, a biztonsági adatokat és az alapanyag típusa szerint elérhető további anyagokat. A dokumentumokat úgy készítjük el és tesszük elérhetővé, hogy azok a gyártók számára is érthetők és használhatók legyenek, akik nem akarnak időt veszíteni azzal, hogy az információkat különböző külföldi forrásokban keresgélik.

Célunk, hogy a receptúrák készítésekor ne becslésekkel, hanem ellenőrzött adatokkal dolgozzon. Így jobban összpontosíthat magára a formulázásra, a termék helyes jelölésére és a kozmetikai alapanyagok biztonságos használatára.

Formulátor – receptúrák ellenőrzött adatokkal

A Formulátor minden alapanyag INCI nevét, CAS- és EC‑számát egy helyen egyesíti. A receptúra készítésekor így a műszaki adatlapok ellenőrzött adataival dolgozik, nem becslésekkel.

Látja és