Egy kozmetikai alapanyagnak akár hét különböző elnevezése és azonosítója is lehet egyszerre. A beszállító kereskedelmi neve, a szokásos szlovák megnevezés, az angol név, a növény botanikai neve, az INCI név, a CAS‑szám és az EK‑szám. Első pillantásra ez bonyolultnak tűnik – a gyakorlatban azonban mindegyik adatnak megvan a maga pontos funkciója. Nézzük meg, mit jelentenek az INCI, CAS, EC és EINECS, hol lehet őket megtalálni, és mikor melyikre érdemes támaszkodni.

Kozmetikai alapanyagokkal dolgozva nagyon gyorsan találkozni fog azzal, hogy egy anyagnak több neve és azonosítója is lehet. Az egyik segít a vevőnek megérteni a terméket, a másik a kozmetikum jelölésére szolgál, egy harmadik pedig az anyag pontos azonosítását segíti a műszaki, tudományos vagy jogi dokumentációban.

Ha kozmetikumot gyárt, nem elég csak az alapanyag kereskedelmi nevét ismerni. A helyes címkézéshez, dokumentációhoz és biztonsági értékeléshez fontos tudni, mit jelentenek az INCI‑, CAS‑, EC‑ és EINECS‑számok, hol lehet ezeket megtalálni, és mikor melyik adatra kell hagyatkozni.

Mit jelentenek a kozmetikai összetevők nevei és azonosítói

Egy kozmetikai alapanyag többféleképpen is leírható attól függően, ki dolgozik vele. A vásárlónak közérthető névre van szüksége. A gyártónak a címkére helyes név kell. A beszállító a kereskedelmi névvel dolgozik. A munkavédelmi szakembernek vagy a biztonsági értékelőnek pontos kémiai azonosításra van szüksége. Ezért fordulhat elő, hogy egy alapanyagnál egyszerre több adatot is találunk.

Ezek közül egyik adat sem „jobb” minden helyzetben. Mindegyik más funkciót lát el. Pontosan e különbségek megértése segít megelőzni a hibákat a címkéken, a receptúrákban és a dokumentációban.

Mi az az INCI név

Az INCI az International Nomenclature of Cosmetic Ingredients rövidítése, vagyis a kozmetikai összetevők nemzetközi nómenklatúrája. Ez a kozmetikai termékekben használt összetevők elnevezésére szolgáló szabványosított rendszer.

A gyakorlatban az INCI név az a név, amely a kozmetikai termék címkéjén az összetevőlista (ingredients) részben szerepel. Az Európai Unióban a kozmetikai összetevőket az összetevőlistában az INCI nómenklatúra szerint kell feltüntetni. A kozmetikai összetevők ellenőrzésére szolgáló hivatalos európai forrás az Európai Bizottság CosIng adatbázisa.

Az INCI név tehát nem az alapanyag marketingneve. Olyan elnevezés, amelyet a kozmetikai összetevők jelölésére használnak, hogy az nemzetközi környezetben is egyértelmű legyen.

Miért fontos az INCI

Az INCI segít a fogyasztónak, a gyártónak és a szakértőknek gyorsan azonosítani, mi található a termékben. Különösen fontos az allergének, tartósítószerek, színezékek, UV‑szűrők, növényi kivonatok és aktív anyagok esetében.

Gyártói szempontból az INCI alapvető a kozmetikai termék helyes jelöléséhez. Ha otthon csak magának készít krémet, az INCI listát tartalmazó címkének gyakorlati szempontból nincs akkora jelentősége. Ha azonban a kozmetikai terméket piacra hozza, az összetevők helyes megnevezése az alapvető kötelezettségek egyike.

Mit nem mond meg az INCI

Az INCI név nem árul el mindent. Általában nem szól az alapanyag minőségéről, származási országáról, gyártási módjáról, az aktív anyagok koncentrációjáról, és arról sem, hogy az alapanyag finomított, finomítatlan, fermentált vagy tartósított‑e.

Például két termék is viselheti ugyanazt az INCI nevet, Butyrospermum Parkii Butter, de különbözhetnek illatban, színben, feldolgozási módban, az elszappanosíthatatlan frakció tartalmában vagy szenzoros profilban. Az INCI név tehát az összetevő típusát azonosítja, nem pedig az adott tétel teljes minőségét.

Mi az a CAS‑szám

A CAS‑szám, pontosabban CAS Registry Number, egy kémiai anyag egyedi azonosítója, amelyet a Chemical Abstracts Service rendszere rendel hozzá. Nemzetközileg használják, és segít a nyelvtől, szinonimáktól vagy kereskedelmi nevektől függetlenül pontosan azonosítani az anyagot. A CAS‑szám tipikus formátuma Xxxxxx-xx-x.

A CAS‑szám rendkívül hasznos a műszaki dokumentációban, a biztonsági adatlapokon, analitikai dokumentumokban, jogi adatbázisokban és a beszállítókkal folytatott kommunikációban.

Miért nem elég csak az anyag nevét ismerni

Egy anyagnak több neve is lehet. A glicerin például szerepelhet a dokumentációban glycerin, glycerol, 1,2,3‑propanetriol néven, vagy az INCI szerint Glycerin‑ként. A CAS‑szám segít megerősíteni, hogy ugyanarról az anyagról van szó.

Egyes anyagoknál ez még fontosabb. A hasonló hangzású nevek jelölhetnek eltérő kémiai formákat, sókat, hidrátokat, izomereket vagy keverékeket. Ezért nem érdemes a műszaki dokumentumok ellenőrzésekor csak a névre hagyatkozni.

Mit nem jelent a CAS‑szám

A CAS‑szám önmagában nem jelenti azt, hogy az anyag engedélyezett a kozmetikában. Nem jelenti azt sem, hogy bármilyen koncentrációban biztonságos, vagy minden alkalmazásra alkalmas.

Miért nincs egyes alapanyagoknak CAS‑száma

Nem minden kozmetikai alapanyagnak van egyértelmű CAS‑száma. Ez különösen a kezdőket lepheti meg, mert a CAS‑számot gyakran olyasvalaminek tekintjük, amivel minden anyagnak rendelkeznie kellene. A gyakorlatban ez nincs így.

A CAS‑számot konkrét kémiai anyaghoz vagy pontosan definiált entitáshoz rendelik. Egyszerű anyagoknál, mint a glicerin, citromsav vagy nátrium‑hidroxid, az azonosítás viszonylag egyértelmű. Ezért ezeknek világos CAS‑száma van.

Természetes alapanyagok, keverékek és komplex anyagok esetében a helyzet bonyolultabb. Egy növényi kivonat, hidrolát, illatolaj, emulgeátor‑blend vagy aktív komplex nem feltétlenül egyetlen tiszta kémiai anyag. Lehet tucatnyi vagy akár több száz természetes vegyület keveréke, illetve több technológiai komponens együttese. Ezért előfordulhat, hogy az alapanyagnak nincs egyetlen, az egész termékre vonatkozó CAS‑száma.

• A keverék egyes összetevőinek lehet saját CAS‑száma.
• A beszállító csak a fő komponens CAS‑számát tünteti fel.
• A beszállító több CAS‑számot is megadhat, mert a termék keverék.
• Egy növényi alapanyagnak lehet CAS‑száma a botanikai forrás alapján, de a konkrét kivonat a növényrész, a feldolgozási mód és az extrakciós közeg függvényében eltérhet.

Ha tehát egy keverék esetében nem talál egyetlen CAS‑számot, az nem feltétlenül jelent hibát. Inkább azt jelenti, hogy az alapanyag nem feltétlenül egyszerű, egykomponensű anyag. Ilyenkor még fontosabb, hogy a műszaki adatlapot, specifikációt és a teljes INCI összetételt használja.

Miért lehet egy anyagnak több CAS‑száma

Az ellenkező helyzet is lehetséges. Egy anyag vagy alapanyag a dokumentációban több CAS‑számhoz is kapcsolódhat. Ennek több oka is lehet.

Előfordul, hogy nem egy tiszta anyagról, hanem keverékről van szó. A keverék minden összetevőjének megvan a maga CAS‑száma.

Előfordul, hogy ugyanannak az anyagnak különböző formái léteznek, például vízmentes forma, hidrát, só, észter vagy izomer. Ezek a formák külön CAS‑számot kaphatnak, noha a kereskedelmi vagy közhasználatú név nagyon hasonló lehet. Egyes anyagoknál például megkülönböztetik a vízmentes és a hidratált formát.

Természetes anyagoknál előfordulhat, hogy a forrás, a nyerési mód vagy a kivonat típusa szerint tesznek különbséget. Ez különösen a növényi kivonatok, illóolajok, olajos macerátumok vagy természetes komplexek esetében fontos.

A dokumentációban olykor a fő anyag CAS‑számát, valamint más összetevők, hordozók vagy tartósítószerek CAS‑számait is feltüntetik. Ezért nem szabad automatikusan feltételezni, hogy a több CAS‑szám hiba. Inkább jelzés, hogy át kell nézni az egész összetételt, és megérteni, mit ír le pontosan a beszállító.

Mi az az EC‑szám

Az EC‑szám egy kémiai anyag európai azonosítója. Az európai vegyianyag‑jogszabályok kontextusában használják, különösen olyan rendszerekben, mint a REACH és a CLP. Az EC‑szám formátuma Xxx-xxx-x.

Az EC‑szám elsősorban a biztonsági adatlapokon, műszaki adatlapokon, szabályozási adatbázisokban, a CLP szerinti besorolásban és a kémiai anyagokra vonatkozó dokumentációban található meg. A kozmetikai gyakorlatban az EC‑szám különösen akkor fontos, amikor ellenőrizni kell, hogy a beszállító dokumentációja valóban a megfelelő anyagra vonatkozik‑e.

Mi a különbség az EC és az EINECS szám között

A műszaki dokumentációban a CAS‑szám mellett gyakran találkozik az EC‑szám vagy EINECS‑szám megjelöléssel. Ezek a fogalmak szorosan összefüggenek, de nem teljesen ugyanazt jelentik.

Az összefüggés az, hogy az EINECS‑szám az EC‑szám egyik típusa. Nem minden EC‑számnak kell azonban EINECS‑számnak lennie. Az EC‑szám származhat más európai listákból is, például az ELINCS vagy NLP jegyzékből.

Egy átlagos kozmetikai gyártónak nem szükséges az összes történelmi jegyzéket fejből tudnia. Gyakorlatilag az a fontos, hogy a EC‑szám egy anyag európai azonosítója, az EINECS‑szám pedig az EC‑szám egy konkrét típusa a régebbi európai meglévő anyagjegyzékben szereplő anyagokra. A dokumentációban mindkét kifejezéssel találkozhat, és a gyakorlatban gyakran nagyon hasonló módon használják őket.

Ha egy anyagnak van EC‑száma, ez segíti az anyag szabályozási azonosítását európai kontextusban. Továbbra is igaz azonban, hogy önmagában az EC‑szám nem mondja meg, hogy az anyag alkalmas‑e kozmetikumokba, milyen koncentrációban használható, vagy vonatkoznak‑e rá korlátozások.

Mi a különbség az INCI, CAS és EC szám között

Ezeket az adatokat a legegyszerűbb három különböző azonosítási szintként elképzelni. Az INCI a kozmetikai összetevőt nevezi meg, a CAS a nemzetközi szinten az anyagot pontosan azonosítja, az EC pedig az európai szabályozási kontextusban azonosítja.

A kozmetikai termék címkéjén az INCI név a legfontosabb. Az anyag műszaki azonosságának ellenőrzéséhez a CAS‑ és EC‑számok fontosak. Az alapanyag biztonságos és helyes használatához az összes adatot összefüggéseiben kell értelmezni.

Gyakorlati példák a kozmetikából

Az elmélet csak konkrét alapanyagokon válik igazán érthetővé. Nézzünk négy tipikus példát – az egyszerű anyagtól az illatkeverékig.

Miért változhat az INCI ugyanannál a növénynél is

Növényi alapanyagoknál nem elég a növény nevét ismerni. Az INCI név attól is függ, a növény mely részét használták fel, milyen típusú alapanyag keletkezett, és hogyan dolgozták fel.

Ugyanabból a növényből készülhet virágvíz, magolaj, virágkivonat, virágolaj, szárított növényi por vagy hidrolizált kivonat. Ezek mindegyike saját INCI névvel, eltérő kozmetikai funkcióval, más összetétellel és formulációs felhasználhatósággal rendelkezhet.

Ezért nem helyes az INCI‑t csak a növény közhasználatú neve alapján megtippelni. Ha egy recept például körömvirágot említ, tudni kell, hogy körömvirág kivonatról, körömvirág hidrolátumról, körömvirág olajról, macerátumról vagy más alapanyagformáról van‑e szó. A körömvirág (Calendula officinalis) példája ezt jól megmutatja a gyakorlatban.

Ez a példa három fontos dolgot mutat meg.

Először is: azonos növény nem jelent azonos INCI‑t. A körömvirág hidrolátum, körömvirág kivonat és körömvirág olaj címkézési és formulációs szempontból sem azonos.

Másodszor: azonos vagy hasonló CAS‑szám nem feltétlenül jelenti, hogy az alapanyagok felcserélhetők. A CAS‑ és EC‑számok segítenek az anyag vagy növényi forrás azonosításában, de nem írják le az adott alapanyag teljes gyakorlati viselkedését a receptúrában.

Harmadszor: természetes alapanyagoknál az azonosítók bonyolultabbak lehetnek, mint egyszerű kémiai anyagoknál. A növényi kivonatok, hidrolátumok és olajok természetüknél fogva komplex anyagok, ezért előfordulhat, hogy azonos azonosítóval, több azonosítóval rendelkeznek, vagy bizonyos adat hiányzik.

Éppen ezért növényi alapanyagok esetében mindig fontos elolvasni a konkrét termék dokumentációját. Figyelje különösen az INCI nevet, a botanikai nevet, a felhasznált növényrészt, az alapanyag típusát, a hordozót, a tartósítást, a feldolgozási módot és az ajánlott felhasználást.

Miért döntő az extraktumoknál az extrakciós közeg

Extraktumoknál nem elég csak a növény nevét figyelni. Nagyon fontos az is, milyen közegben extrahálták a növényt. Különböző extrakciós közegek a növényből más‑más anyagcsoportokat vonnak ki, így a kapott extraktumok összetétele, hatása, szenzorikája és formulációs felhasználása is eltérő lehet.

Ezért két, ugyanabból a növényből készült extraktum nem feltétlenül felcserélhető. Egy vizes növényi kivonat, egy olajos macerátum és egy CO₂ extraktum azonos botanikai eredetű lehet, de a kozmetikai receptúrában másként fognak viselkedni. A témáról bővebben a macerátumok és extraktumok kategóriában olvashat.

INCI automatikus átvétele az internetről

Az internetes adatbázisok nagyon hasznosak lehetnek, de nem helyettesíthetik a konkrét alapanyag dokumentációját. Keverékeknél, kivonatoknál, tartósított hidrolátumoknál, emulgeátoroknál vagy funkcionális blend alapanyagoknál az INCI összetétel beszállítóspecifikus lehet.

Jó tájékozódási forrás a CosIng adatbázis, vagyis az európai kozmetikai összetevő adatbázis. Segít ellenőrizni, hogy az adott INCI név szerepel‑e a kozmetikai nómenklatúrában, mi a kozmetikai funkciója, és kapcsolódnak‑e hozzá bizonyos szabályozási információk.

A CosIng azonban nem helyettesíti a konkrét alapanyag műszaki adatlapját. Nem mindig mondja meg, hogyan épül fel pontosan egy konkrét beszállító konkrét kivonata, hogy egy hidrolátum tartósított‑e, milyen hordozóban kerül forgalomba az aktív anyag, vagy milyen segédanyagokat tartalmaz a kereskedelmi termék.

Ha az interneten talált adatok és a beszállító dokumentációja nem egyeznek, érdemes fokozott figyelemmel eljárni. Kozmetikumok gyártásakor nem véletlenszerűen talált internetes nevekre, hanem a konkrét tételre vagy kereskedelmi termékre vonatkozó ellenőrzött dokumentációra támaszkodunk.

Ha ugyanannak az alapanyagnak a beszállítóját cseréli, a dokumentációt mindig újra ellenőrizni kell. Azonos kereskedelmi vagy közhasználatú név még nem jelenti azt, hogy teljesen ugyanarról a termékről van szó. A különbség lehet a hordozóban, a tartósításban, az aktív anyag koncentrációjában, az eredetben, a feldolgozási módban, a finomításban, a standardizálásban vagy a segédanyagokban.

Ez különösen igaz növényi kivonatok, hidrolátok, emulgeátor keverékek, tartósítórendszerek, aktív komplexek és illatolajok esetében. Két alapanyag neve és felhasználása hasonló lehet, de INCI összetétele, adagolása, szenzorikája, stabilitása vagy szabályozási korlátozásai eltérhetnek.

Beszállítóváltáskor ezért nem elég átírni az alapanyag nevét a receptúrában. Újra kell ellenőrizni az új műszaki adatlapot, specifikációt, biztonsági adatlapot, INCI összetételt, és az alapanyag típusától függően további dokumentumokat, például IFRA tanúsítványt vagy allergénlistát. Csak ezután lehet megítélni, hogy az alapanyag teljes értékű helyettesítőként használható‑e a meglévő receptúrában.

Leggyakoribb hibák az összetevők azonosításánál

A legtöbb címkézési probléma néhány visszatérő tévedésből ered. Íme a hat leggyakoribb.

1. A kereskedelmi név összekeverése az INCI‑vel

A kereskedelmi név a beszállító termékneve. Lehet tetszetős, marketing célú és könnyen megjegyezhető, de általában nem az összetevőlista része a címkén. Ha egy alapanyag neve például Silky Touch Emollient, az nem jelenti azt, hogy ezt a nevet használhatja INCI‑ként. Meg kell tudnia a valódi INCI összetételét.

2. A szlovák megnevezés használata az INCI helyett

A kozmetikai termék címkéjén, az összetevőlistában nem „mandulaolaj”, „sheavaj” vagy „E‑vitamin” szerepel, hanem a megfelelő INCI nevek. A szlovák megnevezést használhatja marketing szövegben, termékleírásban vagy a címke elülső részén, de az összetevőlistát a kozmetikai összetevők jelölésére vonatkozó szabályok szerint kell elkészíteni.

3. INCI automatikus átvétele dokumentációellenőrzés nélkül

Az internetes adatbázisok jó segítőtársak, de nem helyettesíthetik a konkrét alapanyag dokumentációját. Ez különösen igaz keverékekre, kivonatokra, tartósított hidrolátumokra, emulgeátorokra, aktív komplexekre és illatolajokra. Egy adott alapanyag esetében mindig a beszállító dokumentációja az irányadó.

4. Tartósítószerek és hordozók figyelmen kívül hagyása

Egyes alapanyagok nem tiszta, egykomponensű anyagok. Tartalmazhatnak vizet, glicerint, tartósítószereket, stabilizátorokat, antioxidánsokat vagy oldószereket. Tipikus példa a hidrolátum, amely lehet tartósítatlan vagy tartósított. Ha tartósított, a tartósítószer a szállított alapanyag része, és a késztermék INCI listájának összeállításakor figyelembe kell venni.

5. Feltételezés, hogy azonos név mindig azonos anyagot jelent

Egyes anyagoknak különböző formái lehetnek. A különbség származhat a hidratáltságból, sóformából, izomériából, eredetből vagy tisztaságból. Éppen ezért fontosak a CAS‑ és EC‑számok a műszaki azonosításnál. Haladóbb receptúramunkánál érdemes nemcsak a nevet, hanem a CAS‑számot, EC‑számot, specifikációt és az alapanyag összetételét is ellenőrizni.

6. Hasonló növényi alapanyagok összekeverése

Ugyanazon növény kivonata, hidrolátuma, olajos macerátuma és illóolaja nem azonos alapanyag. Más INCI névvel, eltérő összetétellel, oldhatósággal és receptúrában való felhasználással rendelkezhetnek.

Hogyan ellenőrizze a kozmetikai összetevőt a gyakorlatban

Alapanyaggal dolgozva célszerű rendszerszinten eljárni. Nem kell kémikusnak lennie, de tudnia kell, hol keresse az alapadatokat, és hogyan hasonlítsa össze őket.

1. lépés: kezdje a beszállító dokumentációjával

Minden alapanyag esetében kérje el vagy ellenőrizze a rendelkezésre álló dokumentációt. Ez leggyakrabban a műszaki adatlapot, a termék specifikációját, a biztonsági adatlapot, az INCI összetételt, releváns tanúsítványokat, illatolajoknál az IFRA dokumentumot és aromakompozícióknál az allergénlistát jelenti. Egyszerű alapanyagoknál a dokumentáció tömörebb lehet. Komplex keverékeknél, aktív anyagoknál, tartósítórendszereknél és illatkompozícióknál azonban alapvető fontosságú.

2. lépés: ellenőrizze az INCI nevet

Az INCI nevet a címke és az összetevőlista készítésekor használja. Ha az alapanyag több összetevőt tartalmaz, nem elég csak a fő anyag nevét feltüntetni. Ismernie kell a szállított alapanyag teljes INCI összetételét. Egy aktív anyag például hordozóban érkezhet, egy növényi kivonat glicerin és víz kombinációja lehet, egy tartósított hidrolátum tartósítószert tartalmazhat, egy emulgeátor pedig több komponens keveréke lehet.

3. lépés: hasonlítsa össze a CAS‑ és EC‑számokat

A CAS‑ és EC‑számok segítenek ellenőrizni, hogy a műszaki adatlap, a biztonsági adatlap és a specifikáció ugyanarra az anyagra vonatkoznak‑e. Ha az anyag neve a különböző dokumentumokban kissé eltér, a CAS‑szám segíthet megerősíteni az azonosságot. Ha a CAS‑számok nem egyeznek, fokozott figyelemmel kell eljárni, és ellenőrizni, hogy más anyagformáról, másik keverékről vagy dokumentációs hibáról van‑e szó.

4. lépés: ellenőrizze a szabályozási kontextust

Nem minden anyag, amelynek van CAS‑száma, alkalmas automatikusan kozmetikai felhasználásra. Kozmetikai termékeknél ellenőrizni kell, hogy az összetevő alkalmas‑e az adott célra, vannak‑e felhasználási korlátozások, a szabályozott összetevők közé tartozik‑e, és a koncentrációja megfelel‑e a biztonsági követelményeknek. Tartósítószereknél, színezékeknél, UV‑szűrőknél és bizonyos aktív anyagoknál ezek a korlátozások különösen fontosak.

5. lépés: ne feledkezzen meg a késztermékről

Az alapanyag azonosítása csak az első lépés. A kész kozmetikai termék esetében a teljes összetevőlistát a receptúra, a koncentrációk és a jelölési szabályok szerint kell helyesen összeállítani. Az összetevőket az INCI listában általában a készítményhez adás időpontjában fennálló tömegarányuk szerinti csökkenő sorrendben tüntetik fel. Az 1 % alatti koncentrációjú összetevők tetszőleges sorrendben megadhatók az 1 % feletti komponensek után. A színezékek külön szabályok szerint jelölhetők.

Tippek középhaladó és haladó gyártóknak

Figyelje a különbséget anyag és keverék között

Egyes alapanyagok egykomponensű anyagok, mások keverékek. Ez nagyon fontos a dokumentáció olvasásánál. Egy egykomponensű anyagnak egyértelmű CAS‑ és EC‑száma lehet. Egy keverékben azonban több anyag található, és mindegyiknek saját azonosítója lehet. Ezért keverékeknél gyakran nem elég egyetlen CAS‑számot keresni a teljes termékre. Tipikus kozmetikai keverékek: emulgeátorok, tartósítórendszerek, illatkompozíciók, aktív komplexek, hordozóban lévő növényi kivonatok és funkcionális blende.

Ügyeljen a botanikai nevekre

Növényi olajoknál, vajaknál, kivonatoknál és hidrolátumoknál a botanikai név nagyon fontos. Hasonló köznyelvi nevek különböző növényeket vagy különböző növényrészeket is jelölhetnek. Növényi alapanyagoknál figyelje a növény latin nevét, a felhasznált növényrészt, a feldolgozási módot, az extrakciós közeget, a finomított vagy finomítatlan jelleget, a tartósítást és – ha releváns – a származási országot.

Extraktumoknál a hordozót is figyelje

A kivonatokat gyakran vízben, glicerinben, propanediolban, olajban, alkoholban vagy más oldószerben szállítják. Ez nemcsak az INCI listát, hanem a receptúrával való kompatibilitást is befolyásolja. Egy vizes kivonat másként viselkedik, mint egy olajos macerátum. Egy glicerin extraktum befolyásolhatja a készítmény ragacsosságát. Egy alkoholos kivonat hatással lehet a szenzorikára és az érzékeny bőrre való alkalmasságra.

Illatoknál kövesse az IFRA dokumentumot

Illatolajok esetében nem elég ismerni az illat kereskedelmi nevét. Fontos az IFRA dokumentum, amely meghatározza az illat ajánlott vagy maximális felhasználását a termékkategória szerint. Más határértékek érvényesek egy leöblítendő termékre, egy le nem öblítendő termékre, ajakbalzsamra, testápolóra, parfümre, gyertyára vagy háztartási termékre. Ezért illatoknál mindig a konkrét felhasználási kategóriával kell dolgozni.

Ellenőrizze az allergéneket a késztermékben, és ne feledje az összeadást

Illatanyagoknál, illóolajoknál és aromás komponenseknél ellenőrizni kell az allergéneket a késztermékben. Nem elég megnézni, hogy egy adott allergén jelen van‑e az egyes alapanyagokban. A teljes receptúrában lévő összmennyiség a döntő. Ha több olyan keveréket használ, amelyek azonos allergént tartalmaznak, mennyiségük a késztermékben összeadódik. Ez különösen több illatolaj, illóolaj, természetes aromakomponenseket tartalmazó növényi kivonat vagy illatkompozíció kombinációjánál fontos.

Ez azt jelenti, hogy ugyanaz az allergén egy adott alapanyagban a határérték alatt lehet, de az összes forrást beleszámítva a receptúrában túllépheti azt a küszöböt, amely felett fel kell tüntetni az összetevőlistán. Haladóbb formuláció esetén ezért célszerű az allergéneket a teljes receptúra szintjén, nem pedig csak egyes illatösszetevők szintjén nyilvántartani.

Kozmetikai felhasználásra szánt alapanyagokat használjon

Kozmetikum gyártásakor nem szabad csak azért technikai vagy bizonytalanul specifikált alternatívákat használni, mert hasonló a nevük, vagy ugyanazt a fő komponenst tartalmazzák. Olyan alapanyagokat kell használni, amelyek kozmetikai felhasználásra alkalmasak, megfelelő dokumentációval és egyértelmű specifikációval rendelkeznek. Ennek oka nemcsak a jogszabály, hanem a késztermék biztonsága és minősége is. Egy technikai alapanyagnak eltérő tisztasága, más szennyezési határértékei, eltérő mikrobiológiai minősége, más stabilizáló anyagai lehetnek, vagy hiányozhat a kozmetikai felhasználáshoz szükséges dokumentáció.

Kozmetikai alapanyagoknál fontos nemcsak az anyag nevét, hanem a minőséget, felhasználási célt, tisztaságot, specifikációt, biztonsági dokumentációt, mikrobiológiai paramétereket és a bőrrel való érintkezésre való alkalmasságot figyelni. Nem elég, hogy az anyag „kémiailag ugyanolyannak tűnik”. Kozmetikum gyártásakor döntő, hogy alkalmas legyen kozmetikai felhasználásra, és rendelkezésre álljon a helyes receptúrához, jelöléshez és biztonsági értékeléshez szükséges dokumentáció.

Gyakorlati segédlet: melyik adatra van szükségem?

Gyors tájékozódás aszerint, min dolgozik éppen.

Gyakori kérdések

Gyakorlati kérdések, amelyek a kozmetikai összetevők jelölése és azonosítása kapcsán a leggyakrabban felmerülnek.

Összefoglalás

Az INCI, CAS, EC és EINECS nem felesleges technikai részletek. Olyan eszközök, amelyek segítenek a kozmetikai összetevők helyes megnevezésében, azonosításában és biztonságos felhasználásában. Az INCI névre elsősorban a kozmetikai termékek címkézésénél van szükség. A CAS‑szám segít a kémiai anyag pontos azonosításában nemzetközi szinten. Az EC‑számot főként az európai szabályozási dokumentációban használják. Az EINECS‑szám az EC‑szám egy típusa, és a régebbi európai meglévő kereskedelmi anyagjegyzékkel függ össze.

Kezdők számára a legfontosabb megérteni, hogy az alapanyag kereskedelmi neve nem automatikusan az INCI név. Haladóbb munkához fontos megta