Ajándék rendeléshez: Niacinamid
Nakúp ešte za 23,50€a dopravu máš zadarmo
Még nincs fiókja nálunk?
A kozmetikumok címkézése védi a fogyasztót, jogbiztonságot ad a gyártónak és erősíti a márka hitelességét. Nézzük meg, mi kötelezően szerepeljen a címkén, milyen szabályok érvényesek az EU-ban, és milyen hibák fordulnak elő leggyakrabban a gyakorlatban.
Kozmetikum gyártásánál nem elég egy jó receptúra, szép csomagolás és kellemes illat. Ha kozmetikai terméket szeretne forgalomba hozni, azt a hatályos európai jogszabályokkal összhangban kell megfelelően címkézni.
A címke nem pusztán dizájnelem. A termék jogszabályi megfelelésének, biztonságának és hitelességének fontos része.
A fogyasztó a címkén keresi az összetételt, a felhasználhatósági időt és a termékért felelős személy nevét. Az ellenőrző hatóságok pedig azt vizsgálják, hogy a termék megfelel-e minden uniós szabálynak — és itt találkozik először a márka esetében a jogi kötelezettség a vizuális első benyomással.
A gyártó számára a címke kicsi, de nagyon fontos felület. Egyértelműen kell közölnie a vásárlóval, mi a termék, hogyan kell használni, ki felel érte, mi az összetétele, meddig biztonságos a használata és mire kell odafigyelni.
Az Európai Unióban a kozmetikai termékek címkézését elsősorban a 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályozza a kozmetikai termékekről. A 19. cikk határozza meg, hogy milyen adatoknak kell szerepelniük a kozmetikai termék tartályán és csomagolásán, amelyeknek letörölhetetlennek, könnyen olvashatónak és láthatónak kell lenniük. Az összetevők listáját a 33. cikk szerinti jegyzékben meghatározott közös összetevő-nevek használatával kell megadni; ha nincs közös név, általánosan elfogadott nómenklatúrából származó kifejezést kell alkalmazni.
A cikk tartalma
A címkének jól kell kinéznie, de mindenekelőtt helyesen kell működnie. Összhangban kell lennie a receptúrával, a biztonsági értékeléssel, a termékdokumentációval és azzal a piacsal kapcsolatos követelményekkel, ahol a terméket forgalmazzák.
Nem elég tehát egy szép grafika és néhány vonzó marketingmondat. Kozmetikai termék esetén a gyártónak a kötelező adatokkal, az összetevők helyes megnevezésével, az allergénekkel, a felhasználhatósági idővel, a gyártási tétellel, a figyelmeztetésekkel, a címke nyelvével és az adott csomagoláson való fizikai olvashatósággal is foglalkoznia kell.
„A jó címke legyen igaz, olvasható, letörölhetetlen, látható, egyértelmű, és feleljen meg a termék összetételének és a kozmetikai jogszabályoknak."
Egy helyesen címkézett kozmetikai terméknek több kötelező adatot kell tartalmaznia. Egyes adatok a fogyasztó használatát segítik, mások a termék nyomon követhetősége, biztonsága és ellenőrzése szempontjából fontosak.
A minimális felhasználhatósági időt akkor kell feltüntetni, ha a kozmetikai termék minimális tartóssága 30 hónap vagy annál kevesebb.
Hosszabb tartósságú termékeknél általában egy PAO szimbólum szerepel, vagyis a felbontás utáni felhasználhatósági idő, például 6M, 12M vagy 24M, ha ez az adott terméktípus esetében releváns.
A névleges mennyiség a termék mennyisége a csomagolás időpontjában. Kozmetikumok esetén leggyakrabban milliliterben vagy grammban tüntetik fel.
Példák:
Nagyon kicsi csomagolások, egyszer használatos termékek vagy ingyenes minták esetén a névleges mennyiséget nem mindig kell feltüntetni. A gyártónak azonban különbséget kell tennie a gyakorlati töltés és a jogszabályi jelölés között.
Megjegyzés a gyártónak
A termékadagolás során ellenőrizze a technikai tűréseket és a mennyiség-ellenőrzés szabályait. Az előrecsomagolt termékek esetében ezeket az EU-ban elsősorban a 76/211/EGK tanácsi irányelv szabályozza, amely a termék névleges mennyiségétől függően meghatározza a megengedett negatív eltéréseket.
A gyártó számára ebből egy egyszerű szabály következik: a névleges mennyiség nem lehet becsült érték vagy „teli szintig töltve”. Ez egy pontosan deklarált adat, amelynek a tényleges töltési folyamaton kell alapulnia, és meg kell egyeznie a címkén feltüntetett mennyiséggel.
A kozmetikai termék összetevőinek listáját a következő formátumban kell megadni:
Ingredients: Aqua, Glycerin, Prunus Amygdalus Dulcis Oil, Cetearyl Alcohol, Parfum, Tocopherol, Linalool, Limonene.
A Ingredients: szó fontos, és nem fordítjuk le, minden nyelven ugyanebben a formában szerepel. Ezt követi az összetevők listája a INCI-rendszer szerint, vagyis az International Nomenclature of Cosmetic Ingredients szerinti vagy a kozmetikai termékek címkézésére használt közös összetevő-nevekkel.
Az összetevőket a készítménybe történő bekeveréskor fennálló mennyiségi arányuk szerint kell felsorolni. A nagyobb mennyiségben jelenlévő összetevők a lista elején szerepelnek. Az 1 % alatti koncentrációjú összetevők az 1 % feletti összetevők után tetszőleges sorrendben tüntethetők fel.
Tipp formulálóknak
Az összetétel kiszámításánál nem elegendő mindig csak a nyersanyag kereskedelmi nevét nézni. Számos kozmetikai nyersanyag több anyagból álló keverék, és a Ingredients lista összeállításakor ezek egyes INCI-összetevőivel kell dolgozni.
Jellemző példák a tartósítórendszerek, szolubilizálók, emulgeálószerek, vivőanyagba ágyazott növényi kivonatok, aktív komplexek vagy több INCI-összetevőt tartalmazó kereskedelmi keverékek. Ha ilyen nyersanyagot használ a receptúrában, a végső Ingredients listában nem a kereskedelmi név, hanem a jelölési szabályok szerinti egyes INCI-összetevők szerepelnek.
A helyes sorrend felállításához ezért nemcsak a nyersanyag receptúrában alkalmazott adagját, hanem annak belső összetételét is ismerni kell. A gyártónak a beszállító műszaki dokumentációjára kell támaszkodnia, különösen a specifikációra, műszaki adatlapra, INCI bontásra és az egyes összetevők nyersanyagon belüli arányára vonatkozó elérhető információkra.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha például 3 % kereskedelmi keveréket használ, amely több INCI-összetevőből áll, akkor ezek mindegyike eltérő tényleges mennyiségben lehet jelen a végtermékben. Ez a tényleges arány később fontos a Ingredients lista helyes összeállításához és sorrendjéhez.
Ugyanakkor nem minden, a nyersanyag műszaki dokumentációjában szereplő anyagot kell automatikusan a címkén is feltüntetni. A nyersanyagok szennyeződései és azok a segédanyagok, amelyek a végtermékben nincsenek jelen, a 1223/2009 rendelet 19. cikke szerint nem minősülnek összetevőnek. Határesetekben ezért célszerű a beszállító dokumentációjára és a termék forgalomba hozataláért felelős személy értékelésére támaszkodni.
Az INCI-név nem marketingnév, nem magyar megnevezés és nem angol fordítás. Ez egy szabványosított nómenklatúra, amely lehetővé teszi ugyanannak az összetevőnek az azonosítását különböző országokban és nyelveken.
Növényi eredetű nyersanyagoknál az INCI-név gyakran a növény botanikai, azaz latin nevéből származik. Ezért szerepel például a mandulaolaj a Ingredients listában nem Almond Oil, hanem Prunus Amygdalus Dulcis Oil néven. Fontos a felhasznált növényi rész és a nyersanyag formája is.
A helyes megnevezéseket célszerű a CosIng adatbázisban vagy az Európai Bizottság aktuális közös összetevő-névjegyzékében ellenőrizni. A CosIng lehetővé teszi az anyagnevek keresését a kozmetikai szabályozás szerint, az összetevők megnevezését címkézési célokra, valamint a CAS- és EC-számok keresését. Az adatbázis megkülönbözteti az aktuális, active-ként jelölt bejegyzéseket és a not active-ként jelölt történeti bejegyzéseket.
Ezzel a témával részletesebben egy külön cikkben foglalkozunk: INCI, CAS és EC-szám: hogyan igazodjunk el a kozmetikai összetevők között.
A színezékeket az összetevők listájában nem „rózsaszín színezék”, „kék szín” vagy „vörös pigment” néven tüntetjük fel. Ugyanakkor nem a kémiai összetétel szerinti INCI-nevüket használjuk. Kozmetikai színezékek esetén CI számot, azaz Colour Index számot kell használni. A CI szám szolgál standardizált jelölésként a színezékre a Ingredients listában.
A színezékek az összetevők lista végén tüntethetők fel. Több árnyalatban létező dekoratív kozmetikumoknál használható a may contain vagy +/- jelölés is, ha az megfelel az adott termék összetételének.
Az illat az összetevők listájában az alábbi módokon szerepelhet:
A gyártó dönthet úgy, hogy az illat- vagy aromakompozíciót az általános Parfum vagy Aroma megjelöléssel tünteti fel, vagy egyes illatösszetevőket részletesebben is felsorol. Fontos azonban, hogy a kötelező allergéneket nem lehet a Parfum szó „mögé elrejteni”.
Ha a termék a szabályozott illatanyag-allergéneket az előírt határérték felett tartalmazza, azokat külön-külön kell feltüntetni az összetevők listájában. Ez minden allergénre vonatkozik, függetlenül annak forrásától, tehát nemcsak parfümkompozíciókra, hanem illóolajokra vagy növényi extraktumokra is.
Kozmetikumok esetén egyre gyakrabban találkozunk a % NOI jelöléssel, vagyis a természetes eredetű összetevők százalékos arányával. Ez egy olyan adat, amely azt hivatott megmutatni a vásárlónak, hogy a termék mekkora része származik természetes vagy természetes eredetű nyersanyagokból a választott számítási módszertan szerint.
A NOI hasznos információs adat lehet, de a gyártónak óvatosan kell vele bánnia. Nem elegendő a címkén magas természetes eredetű százalékarányszámot feltüntetni anélkül, hogy egyértelmű lenne, milyen módszertan szerint számolták, és hogy ez az adat igazolható-e.
A % NOI kiszámításakor a receptúra pontos összetételéből, az egyes nyersanyagok dokumentációjából és a beszállítói adatokból kell kiindulni. Összetett nyersanyagoknál figyelembe kell venni, milyen komponensekből állnak, és ezek milyen hányada minősíthető természetesnek vagy természetes eredetűnek az adott szabvány vagy számítási módszertan szerint.
Fontos különbséget tenni a természetes eredetre vonatkozó állítás és a tanúsított természetes vagy bio kozmetikum között. Az önmagában magas % NOI nem jelenti azt, hogy a termék BIO, organic, COSMOS Organic vagy más tanúsított szabvány szerint tanúsított.
Gyakorlati megjegyzés
Ha a gyártó a címkén vagy marketingkommunikációjában feltünteti a természetes eredetű összetevők százalékos arányát, tudnia kell azt igazolni. A számításnak következetesnek, dokumentálhatónak kell lennie, és az alkalmazott nyersanyagok dokumentációján kell alapulnia. Az ISO 16128-2 szabvány keretet ad a kozmetikai termékek természetes, természetes eredetű, organikus és organikus eredetű tartalmának meghatározásához, ugyanakkor nem szabályozza a termékkommunikációt, az etiketten szereplő állításokat vagy a kozmetikumokra vonatkozó hatósági követelményeket.
A kozmetikai címkéken gyakran különféle szimbólumok, logók és jelölések jelennek meg. Némelyik pusztán grafikus ikon, mások független tanúsításokat vagy hitelesített szabványokat jelölnek. A gyártó számára fontos tudni, hogy tanúsító logót nem lehet pusztán azért a címkére tenni, mert jól mutat a dizájnban vagy hitelesnek tűnik.
A COSMOS, Ecocert, EU Ecolabel, Leaping Bunny és más tanúsító védjegyek konkrét szabályokhoz, jóváhagyási folyamathoz és a tanúsító szervezet általi ellenőrzéshez kötöttek. A tanúsítás az adott szabvány szabályai szerint zajlik, és nem helyettesíthető saját marketingnyilatkozattal.
Kozmetikumoknál különbséget kell tenni az általános marketingbenyomás és a tanúsított jelölés között. A BIO vagy organic szót a gyártónak nem szabad szabadon használnia pusztán azért, mert a termék növényi olajat, kivonatot vagy „természetes hatású” összetevőket tartalmaz.
Ahhoz, hogy a termék tanúsító szervezet logóját viselhesse, meg kell felelnie az adott szabvány követelményeinek és tanúsítási eljáráson kell átesnie.
A bio és természetes kozmetikai termékek tanúsítása során általában az alábbiakat vizsgálják például:
Gyakorlatban ez azt jelenti: a gyártó nem használhat tanúsító logót, ha nincs érvényes tanúsítása. Ugyanígy nem keltheti tanúsított BIO kozmetikum látszatát, ha a termék csak a márka belső vagy marketingkritériumainak felel meg.
A címkén saját grafikus ikon is szerepelhet, például „vegan”, „natural”, „handmade” vagy „eco packaging”. Az ilyen jelöléseknek azonban igaznak, egyértelműnek kell lenniük, és nem vezethetnek félre.
Ha a címkén tanúsításra emlékeztető szimbólumok jelennek meg, a gyártónak egyértelműen dokumentálnia kell, mit jelentenek, és milyen alapon használja azokat.
A QR-kód kiváló kiegészítője lehet a címkének. Elvezethet részletes termékinformációkhoz, az összetevők magyarázatához, használati útmutatókhoz, videókhoz, újrahasznosítási ajánlásokhoz vagy más edukációs anyagokhoz.
Nem szabad azonban a kötelező adatok egyszerű helyettesítőjeként tekinteni rá.
A kötelező adatoknak a kozmetikai jogszabályok által előírt módon kell hozzáférhetőknek lenniük. Ha gyakorlati okokból nem lehetséges bizonyos adatokat közvetlenül a csomagoláson feltüntetni, ezek például mellékelt vagy rögzített tájékoztatón, címkén, szalagon, függőkartonon vagy kártyán is megadhatók.
A gyártók leggyakrabban olyan apró részletekben tévednek, amelyek ellenőrzéskor vagy az értékesítés során mégis nagyon fontosak lehetnek.
A megfelelő címke nem olyan formalitás, amelyet elég közvetlenül a nyomtatás előtt pótolni. A receptúra, a biztonsági értékelés, a jogszabályi követelmények, a csomagolási megoldás és a felelős kommunikáció eredménye.
A gyártó számára a jól előkészített címke egyszerre védelem és a professzionalizmus névjegye. A vásárló számára annak bizonyítéka, hogy a terméknek egyértelmű az eredete, az összetétele, a használati módja és a felelős személye.
A jó címke nem tűnik zsúfoltnak, nem rejti el a fontos adatokat, és nem próbálja szép ikonokkal helyettesíteni a tényeket. A jó címke segíti a termék hitelességének megítélését, és pontosan azokat az információkat adja meg a vásárlónak, amelyekre szüksége van.
A 1223/2009 rendelet szerint a címkének tartalmaznia kell a termék nevét vagy funkcióját, a felelős személy nevét és címét, a névleges mennyiséget, a minimális felhasználhatósági időt vagy a PAO szimbólumot, a különleges óvintézkedéseket, a gyártási tételszámot, az összetevők listáját Ingredients: formátumban, valamint a határérték feletti allergének megjelölését.
A minimális felhasználhatósági időt akkor kell feltüntetni, ha a termék tartóssága 30 hónap vagy annál kevesebb. Hosszabb tartósság esetén általában PAO szimbólumot használnak — a felbontás utáni felhasználhatósági időt (például 6M, 12M, 24M), ha ez az adott terméktípus esetében releváns.
Az összetevőket INCI szerint kell megadni, és a receptúrába történő bekeveréskori mennyiségük szerinti sorrendben kell feltüntetni. A nagyobb mennyiségben jelenlévő összetevők szerepelnek elsőként. Az 1 % alatti összetevők az 1 % felettiek után tetszőleges sorrendben tüntethetők fel. Összetett nyersanyagoknál nem a kereskedelmi név, hanem az egyes INCI-összetevők kerülnek feltüntetésre.
Nem. A BIO vagy organic szót a gyártónak nem szabad szabadon használnia pusztán azért, mert a termék növényi olajat, kivonatot vagy természetes hatású összetevőket tartalmaz. Tanúsító szervezet logójának használatához a terméknek meg kell felelnie egy konkrét szabvány (például COSMOS, Ecocert) követelményeinek, és tanúsítási folyamaton kell átesnie.
Általánosságban nem. A QR-kód hasznos kiegészítő a bővített információkhoz, használati útmutatókhoz vagy újrahasznosítási ajánlásokhoz, de a kötelező adatoknak fizikailag elérhetőknek kell lenniük — a csomagoláson, mellékelt tájékoztatón, szalagon, függőkártyán vagy kártyán, a címkézési szabályoknak megfelelően.
A színezékeket CI számmal (Colour Index) kell megadni. A mica például CI 77019, a titán-dioxid CI 77891, a vörös vas-oxid CI 77491. Több árnyalatban elérhető dekoratív kozmetikumoknál használható a may contain vagy a +/- jelölés.
% NOI a termék természetes eredetű összetevőinek százalékos aránya. Az adat használható, ha egyértelmű módszertan (például az ISO 16128-2 szerinti keret) alapján számították ki, és a gyártó a nyersanyagokra vonatkozó dokumentációval igazolni tudja. A magas % NOI ugyanakkor önmagában nem jelenti azt, hogy a termék tanúsított BIO vagy organic kozmetikum.
