ÚJDONSÁGOK A KÍNÁLATBAN!
Nakúp ešte za 23,50€a dopravu máš zadarmo
Még nincs fiókja nálunk?
A kozmetikumok címkézése védi a fogyasztót, jogbiztonságot ad a gyártónak és erősíti a márka hitelességét. Nézzük meg, mi kötelezően szerepeljen a címkén, milyen szabályok érvényesek az EU-ban, és milyen hibák fordulnak elő leggyakrabban a gyakorlatban.
Kozmetikumgyártáshoz nem elég egy jó receptúra, szép csomagolás és kellemes illat. Ha kozmetikai terméket szeretne forgalomba hozni, azt a hatályos európai jogszabályoknak megfelelően kell helyesen címkézni.
A címke nem pusztán dizájnelem. A jogi felelősség, a biztonság és a termék hitelességének fontos része.
A fogyasztó ezen keresi az összetételt, a minőségmegőrzési időt és a termékért felelős személy nevét. Az ellenőrző hatóságok pedig azt vizsgálják, hogy a termék megfelel-e minden uniós szabálynak – a márka számára ez az első pillanat, amikor a jogi kötelezettség találkozik a vizuális első benyomással.
A gyártó számára a címke kicsi, de nagyon fontos felület. Egyértelműen közölnie kell a vásárlóval, mi a termék, hogyan kell használni, ki felel érte, milyen az összetétele, meddig biztonságos a használata, és mire kell odafigyelni.
Az Európai Unióban a kozmetikai termékek címkézését elsősorban az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete szabályozza a kozmetikai termékekről. A 19. cikk határozza meg, hogy milyen adatoknak kell szerepelniük a kozmetikai termék tartályán és csomagolásán, és ezeknek letörölhetetlennek, könnyen olvashatónak és jól láthatónak kell lenniük. Az összetevők listáját a 33. cikk szerinti glosszáriumban szereplő közös összetevőnevek használatával kell megadni; ha nem létezik közös név, általánosan elfogadott nómenklatúrából származó kifejezést kell használni.
A cikk tartalma
A címkének jól kell kinéznie, de elsősorban helyesen kell működnie. Összhangban kell lennie a receptúrával, a biztonsági értékeléssel, a termék dokumentációjával és azzal a piacra vonatkozó követelményekkel, ahol a terméket forgalmazzák.
Nem elég tehát egy szép grafika megtervezése és néhány vonzó mondat hozzáadása. Kozmetikai termék esetében a gyártónak foglalkoznia kell a kötelező adatokkal, az összetevők helyes megnevezésével, az allergénekkel, a tartóssággal, a gyártási tétellel, a figyelmeztetésekkel, a címke nyelvével és az adott csomagoláson való fizikai olvashatósággal is.
„Egy jó címkének igaznak, olvashatónak, letörölhetetlennek, jól láthatónak, közérthetőnek kell lennie, és összhangban kell állnia a termék összetételével és a kozmetikai jogszabályokkal.”
A helyesen címkézett kozmetikai terméknek több kötelező adatot kell tartalmaznia. Egyes adatok segítik a fogyasztót a használat során, mások pedig fontosak a visszakövethetőség, a biztonság és a termék ellenőrzése szempontjából.
A minőségmegőrzési időt akkor használjuk, ha a kozmetikai termék minimális tartóssága 30 hónap vagy annál kevesebb.
A hosszabb tartósságú termékeknél általában a PAO szimbólumot tüntetik fel, vagyis a felbontás utáni felhasználhatósági időt, például 6M, 12M vagy 24M, ha ez az adat az adott terméktípusnál releváns.
A névleges mennyiség a termék mennyisége a csomagolás időpontjában. Kozmetikumoknál leggyakrabban milliliterben vagy grammokban tüntetik fel.
Példák:
Nagyon kisméretű csomagolásoknál, egyszer használatos termékeknél vagy ingyenes mintáknál a névleges mennyiséget nem mindig kell feltüntetni. A gyártónak azonban különbséget kell tennie a gyakorlati töltés és a jogszabály szerinti jelölés között.
Megjegyzés a gyártónak
A termékek adagolásakor ellenőrizze a műszaki tűréshatárokat és a mennyiségellenőrzés szabályait. Az előrecsomagolt termékekre vonatkozóan ezeket az EU-ban elsősorban a 76/211/EGK tanácsi irányelv szabályozza, amely a termék névleges mennyiségétől függően meghatározza a megengedett negatív eltéréseket.
A gyártó számára ebből egy egyszerű szabály következik: a névleges mennyiség nem lehet becsült mennyiség vagy „peremig töltve”. Ez egy pontosan deklarált adat, amelynek a tényleges töltési folyamathoz kell igazodnia, és meg kell egyeznie a címkén feltüntetett mennyiséggel.
A kozmetikai termék összetevőinek listáját a következő formában kell megadni:
Ingredients: Aqua, Glycerin, Prunus Amygdalus Dulcis Oil, Cetearyl Alcohol, Parfum, Tocopherol, Linalool, Limonene.
A Ingredients: szó fontos, és nem fordítjuk le, minden nyelven ugyanilyen formában szerepel. Ezt követi az összetevők listája az INCI rendszer, azaz az International Nomenclature of Cosmetic Ingredients szerint, vagy a kozmetikai termékek címkézéséhez használt közös összetevőnevekkel.
Az összetevőket a termékben való teljes mennyiségük szerint kell felsorolni a receptúrához való hozzáadásuk időpontjában. A nagyobb mennyiségben jelen lévők kerülnek előre. Az 1 % alatti koncentrációjú összetevőket a 1 % feletti összetevők után tetszőleges sorrendben lehet feltüntetni.
Tanács formulálóknak
Az összetétel számításakor nem mindig elegendő csak a teljes alapanyag kereskedelmi nevét figyelni. Sok kozmetikai alapanyag több anyag keveréke, és az Ingredients lista összeállításakor az egyes INCI-összetevőkkel kell dolgozni.
Tipikus példák a tartósítórendszerek, szolubilizátorok, emulgeálószerek, hordozóban lévő növényi kivonatok, aktív komplexek vagy több INCI-összetevőt tartalmazó kereskedelmi keverékek. Ha ilyen alapanyagot használunk a receptúrában, a végső Ingredients listában nem a kereskedelmi neve szerepel, hanem az egyes INCI-összetevők a címkézési szabályok szerint.
A helyes sorrendhez ezért nemcsak az alapanyag receptúrában használt adagolását, hanem a belső összetételét is ismerni kell. A gyártónak a beszállító műszaki dokumentációjára kell támaszkodnia, különösen a specifikációra, műszaki adatlapra, az INCI-felbontásra és az alapanyag egyes összetevőinek arányáról rendelkezésre álló információkra.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha például 3 % kereskedelmi keveréket használ, amely több INCI-összetevőből áll, az egyes összetevők tényleges aránya a késztermékben eltérő lehet. Ez az arány lesz fontos az Ingredients lista helyes összeállításához és sorrendjéhez.
Ugyanakkor igaz az is, hogy az alapanyag műszaki dokumentációjában szereplő összes anyagot nem kell automatikusan feltüntetni a címkén. Az alapanyagok szennyeződései és azok a segédanyagok, amelyek a késztermékben nincsenek jelen, a 1223/2009 rendelet 19. cikke szerint nem minősülnek összetevőknek. Határesetekben ezért célszerű a beszállító dokumentációjára és a termék forgalomba hozataláért felelős személy értékelésére hagyatkozni.
Az INCI név nem marketingnév, nem magyar név és nem angol fordítás. Olyan szabványosított nómenklatúra, amely lehetővé teszi ugyanannak az összetevőnek az azonosítását különböző országokban és nyelveken.
Növényi alapanyagok esetében az INCI név gyakran a növény botanikai, tehát latin nevéből származik. Ezért például a mandulaolaj a Ingredients listában nem Almond Oil, hanem Prunus Amygdalus Dulcis Oil néven szerepel. Fontos a felhasznált növényi rész és az alapanyag formája is.
A helyes neveket célszerű a CosIng adatbázisban vagy az Európai Bizottság aktuális közös összetevőnév-glosszáriumában ellenőrizni. A CosIng lehetővé teszi az anyagnevek keresését a kozmetikai szabályozás szerint, az összetevők címkézési célú neveit, valamint a CAS- és EC-számokat. Az adatbázis megkülönbözteti az aktuális, active jelölésű és a történeti, not active jelölésű bejegyzéseket is.
Ezzel a témával részletesebben külön cikkben foglalkozunk: INCI, CAS és EC szám: hogyan igazodjunk el a kozmetikai összetevők között.
Az összetevőlistában a színezékeket nem „rózsaszín színezék”, „kék szín” vagy „piros pigment” formában tüntetjük fel. Ugyanakkor nem használjuk az összetételük szerinti INCI nevüket sem. A kozmetikai színezékek esetében a CI-számot, azaz a Colour Index számot használjuk jelölésként. A CI-szám szolgál a színezék standardizált megnevezéseként az Ingredients listában.
A színezékeket az összetevők listájának végén lehet feltüntetni. Olyan dekoratív kozmetikumok esetében, amelyek több árnyalatban léteznek, használható a may contain vagy a +/- jelölés is, ha ez megfelel az adott terméknek és összetételének.
Az illat az összetevőlistában az alábbiak szerint tüntethető fel:
A gyártó dönthet úgy, hogy az illat- vagy aromakompozíciót az általános Parfum vagy Aroma megjelöléssel tünteti fel, vagy hogy egyes illatösszetevőket részletesebben is felsorol. Fontos azonban, hogy a kötelező allergéneket nem lehet elrejteni a Parfum szó mögé.
Ha a termék a meghatározott határértékek felett tartalmaz szabályozott illatanyag-allergéneket, ezeket külön kell feltüntetni az összetevőlistában. Ez az allergénekre azok forrásától függetlenül vonatkozik, tehát nemcsak az illatkompozíciókra, hanem az illóolajokra és növényi kivonatokra is.
A kozmetikumoknál egyre gyakrabban találkozunk a % NOI jelöléssel, vagyis a természetes eredetű összetevők százalékos arányával. Ez egy olyan adat, amely azt hivatott megmutatni a vásárlónak, hogy a termék mekkora része származik természetes vagy természetes eredetű alapanyagokból a használt számítási módszertan szerint.
A NOI hasznos információ lehet, de a gyártónak óvatosan kell vele bánnia. Nem elég magas természetes eredetű százalékot írni a címkére anélkül, hogy egyértelmű lenne, milyen módszertan alapján számolták, és igazolható-e ez az adat.
A % NOI kiszámításakor pontosan ismerni kell a receptúra összetételét, az egyes alapanyagok dokumentációját és a beszállítók adatait. Összetett alapanyagok esetében figyelembe kell venni, milyen anyagokból állnak, és ezek mekkora hányada tekinthető természetesnek vagy természetes eredetűnek az adott szabvány vagy számítási módszer szerint.
Fontos különbséget tenni a természetes eredetre vonatkozó állítás és a tanúsított természetes vagy biokozmetikum között. A magas % NOI önmagában nem jelenti azt, hogy a termék BIO, organic, COSMOS Organic vagy más tanúsított szabvány szerinti termék.
Gyakorlati megjegyzés
Ha a gyártó a címkén vagy a marketingkommunikációban feltünteti a természetes eredetű összetevők százalékos arányát, ezt az adatot igazolnia kell tudni. A számításnak következetesnek, igazolhatónak kell lennie, és a felhasznált alapanyagok dokumentációján kell alapulnia. Az ISO 16128-2 szabvány keretet ad a kozmetikai termékek természetes, természetes eredetű, bio és bio eredetű tartalmának meghatározásához, ugyanakkor nem foglalkozik a termék kommunikációjával, a címkén szereplő állításokkal vagy a kozmetikumokra vonatkozó szabályozási követelményekkel.
A kozmetikai címkéken gyakran különféle szimbólumok, logók és jelölések jelennek meg. Egyesek pusztán grafikus ikonok, mások független tanúsításokat vagy ellenőrzött szabványokat jelentenek. A gyártó számára fontos tudni, hogy tanúsítási logót nem lehet csak azért elhelyezni a címkén, mert illik a dizájnhoz vagy bizalmat kelt.
A COSMOS, Ecocert, EU Ecolabel, Leaping Bunny és más tanúsító védjegyek konkrét szabályokhoz, jóváhagyási folyamathoz és a tanúsító szervezet ellenőrzéséhez kötöttek. A tanúsítás az adott szabvány szabályai szerint történik, és nem helyettesíthető saját marketing állítással.
Kozmetikumok esetében különbséget kell tenni az általános marketingbenyomás és a tanúsított jelölés között. A BIO vagy organic kifejezést a gyártó nem használhatja szabadon pusztán azért, mert a termék növényi olajat, kivonatot vagy természetesnek ható összetevőket tartalmaz.
Ahhoz, hogy a termék viselhesse egy tanúsító szervezet logóját, teljesítenie kell az adott szabvány előírásait, és át kell esnie a tanúsítási folyamaton.
A bio- és natúrkozmetikai termékek tanúsítása során általában például az alábbiakat vizsgálják:
Gyakorlatban ez azt jelenti: a gyártó nem használhat tanúsítási logót, ha nincs érvényes tanúsítványa. Ugyanígy nem keltheti tanúsított BIO kozmetikum benyomását, ha a termék csak a márka belső vagy marketingkritériumainak felel meg.
A címkén saját grafikus ikon is megjelenhet, például „vegan”, „natural”, „handmade” vagy „eco packaging”. Az ilyen jelöléseknek azonban igaznak, közérthetőnek kell lenniük, és nem vezethetnek félre.
Ha a címkén olyan szimbólumok szerepelnek, amelyek emlékeztetnek tanúsításra, a gyártónak egyértelműen igazolnia kell tudni, mit jelentenek és milyen alapon használja őket.
A QR-kód nagyon jó kiegészítője lehet a címkének. Rámutathat részletesebb termékinformációkra, az összetevők magyarázatára, használati útmutatókra, videókra, újrahasznosítási ajánlásokra vagy egyéb oktató anyagokra.
Nem szabad azonban egyszerű helyettesítőnek tekinteni a kötelező adatokra.
A kötelező adatoknak a kozmetikai jogszabályok által előírt módon kell elérhetőknek lenniük. Ha gyakorlati okokból nem lehetséges bizonyos adatokat közvetlenül feltüntetni, azok megadhatók például mellékelt vagy rögzített betétlapon, címkén, szalagon, függőkartonon vagy kártyán.
A gyártók leggyakrabban olyan részletekben tévednek, amelyek azonban ellenőrzéskor vagy értékesítéskor nagyon fontosak lehetnek.
A helyes címke nem formalitás, amelyet elég közvetlenül a nyomtatás előtt hozzáadni. A receptúra, a biztonsági értékelés, a jogszabályi követelmények, a csomagolási megoldás és a felelős kommunikáció eredménye.
A gyártó számára a jól előkészített címke védelem és a professzionalizmus névjegye. A vásárló számára annak bizonyítéka, hogy a terméknek egyértelmű az eredete, összetétele, használati módja és felelős személye.
A jó címke nem hat túlzsúfoltnak, nem rejti el a fontos adatokat, és nem próbálja szép ikonokkal helyettesíteni a tényeket. A jó címke segít a terméknek megbízhatónak látszani, és pontosan azokat az információkat adja a vásárlónak, amelyekre szüksége van.
A 1223/2009 rendelet szerint a címkének tartalmaznia kell a termék megnevezését vagy funkcióját, a felelős személy nevét és címét, a névleges mennyiséget, a minőségmegőrzési időt vagy a PAO szimbólumot, a különleges óvintézkedéseket, a gyártási tétel számát, az összetevőlistát Ingredients: formátumban, valamint a meghatározott határérték feletti allergéneket.
A minőségmegőrzési időt akkor kell feltüntetni, ha a termék tartóssága 30 hónap vagy annál kevesebb. Hosszabb tartósság esetén általában a PAO szimbólumot használják – a felbontás utáni felhasználhatósági időt (például 6M, 12M, 24M) –, ha ez az adat az adott terméktípusnál releváns.
Az összetevőket INCI rendszer szerint kell megadni, és a receptúrához való hozzáadásukkor a termékben elfoglalt arányuk szerinti sorrendben kell felsorolni. A nagyobb mennyiségben jelen lévők kerülnek előre. Az 1 % alatti összetevők a 1 % feletti összetevők után tetszőleges sorrendben tüntethetők fel. Összetett alapanyagok esetében nem a kereskedelmi nevet, hanem az egyes INCI-összetevőket kell megadni.
Nem. A BIO vagy organic kifejezést a gyártó nem használhatja szabadon pusztán azért, mert a termék növényi olajat, kivonatot vagy természetesnek tűnő összetevőket tartalmaz. Egy tanúsító szervezet logójának használatához a terméknek teljesítenie kell az adott szabvány (például COSMOS, Ecocert) előírásait, és át kell esnie a tanúsítási folyamaton.
Általánosságban nem. A QR-kód alkalmas kiegészítő részletes információk, használati útmutatók vagy újrahasznosítási ajánlások számára, de a kötelező adatoknak fizikailag elérhetőknek kell lenniük – a csomagoláson, mellékelt betétlapon, szalagon, függőkártyán vagy kártyán, a címkézési szabályok szerint.
A színezékeket CI-számmal (Colour Index) kell jelölni. A mica például CI 77019, a titán-dioxid CI 77891, a vörös vas-oxid CI 77491. Több árnyalatú dekoratív kozmetikumoknál használható a may contain vagy a +/- jelölés.
% NOI a termékben lévő természetes eredetű összetevők százalékos aránya. A jelölés akkor használható, ha egyértelmű módszertan (például az ISO 16128-2 keretrendszere) szerint számolták ki, és a gyártó az alapanyagokra vonatkozó dokumentációval igazolni tudja. A magas % NOI azonban önmagában nem jelenti automatikusan tanúsított BIO vagy organic kozmetikumot.
